Egy magyar felmenőkkel büszkélkedő, Kanadában kutató orvos, bizonyos Hans Selye (hiú fülünknek kellemesebben Selye János) érdekes megfigyelésről számolt be a Nature című folyóiratban 1936-ban. Miután patkányoknak különféle kellemetlen anyagokat adott be, azok váratlanul egységes tüneteket produkáltak: megnagyobbodott a mellékveséjük, míg a nyirokcsomóik és a csecsemőmirigyük összezsugorodott, gyomor-, illetve nyombélfekélyük is kialakult. Ez a végállapota annak a három fázisból álló folyamatnak, amelynek az általános adaptációs szindróma (GAS: general adaptation syndrome) elnevezést adta. Az első szakasz maga a kóros hatásra keletkezett vészreakció, ezt követi a szervezet alkalmazkodási kísérlete a fennálló új rendhez, és ennek sikertelensége (vagy a stresszor „leküzdhetetlensége”) esetén a szervezet kimerül, adott esetben bele is pusztulhat a stresszbe.
