Téved, aki azt gondolja, hogy manapság azért eszünk, mert éhesek vagyunk. Ez a legritkább.
Manapság a népegészségügy „legsúlyosabb” kihívása és kudarca az elhízás megelőzése és kezelése. Az 1960-as évek óta a fogyasztói társadalmakban megnégyszereződött az elhízottak száma. Még sohasem volt az emberiség ilyen kövér, mint ma. És a tendencia folytatódik.
Az elhízás hátterében az élelmiszerek túlfogyasztása áll. Az éhséget és az evést belső és külső tényezők egyaránt kiválthatják. Belső tényezők például a fiziológiai jelzések (vércukorszint-csökkenés, üres gyomor, testhőmérséklet-csökkenés stb.), vagy éppen – alig tudatosodó – lélektani impulzusok (pl. érzelmi evés, amikor megnyugtatás miatt eszünk). Az evést ugyanakkor külső, környezeti tényezők (ünnepi fogások, ínycsiklandozó ingerek, reklámok) is gerjeszthetik. Korábban az elhízást belső tényezőkkel (pl. akaratgyengeséggel) magyarázták. Manapság a tudományos érdeklődés az egyéni viselkedésről a környezeti tényezők irányába fordul, tekintettel arra, hogy az elhízás tömegessé válása egyre inkább a társadalmi változásokra tereli a figyelmet.
Tavaly már 9 milliárd forint veszteséget fialt a kormány által felhizlalt Magyar Vagonnak a nagy egyiptomi kocsimegrendelés, amit anno még az oroszokkal hoztak össze. A spanyol Talgo felvásárlási kísérlete költséges kaland volt.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
