Találd meg önmagad a munkában! – 1. rész: Túl sok időt töltünk munkával ahhoz, hogy a fogunkat összeszorítva teljen el
Életünk egyik meghatározó eleme a munkánk, amellyel kapcsolatban a pályaválasztástól a munka és a magánélet összehangolásán át a nyugdíjazásig számtalanszor kerülünk döntési helyzetbe. Munkával töltött éveink során több krízissel és változással szembesülünk: a gyermekvállalás, az elbocsátás, a munkanélküliség, a kiégés, a munkafüggőség vagy akár a vállalkozóvá válás rengeteg dilemmát vet fel. Szabó Renáta tanácsadó szakpszichológus, karrier-tanácsadó esetrészletek bemutatásával, valamint hasznos tippek és önismereti feladatok segítségével nyújt támogatást, hogy minden életszakaszban megvalósítsuk személyiségünk, szükségleteink és pályánk legjobb illeszkedését. A HVG Könyvek által gondozott Karrier és önismeret című kiadványból több részt is közlünk.
„Olyan munkára vágyom, amit szeretek” – hangzik el sokszor a karrier-tanácsadás első perceiben. Tízből nyolc kliens ezzel a céllal jelentkezik be a tanácsadásra. Vajon tényleg élveznünk kellene a munkánkat, ez lenne a valódi cél? Miért is dolgozunk? Hogyan találhatjuk meg azt, ami igazán illik hozzánk? Ha az elsőként választott pálya nem váltotta be a reményeket, lehet még váltani, mielőtt túl késő? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a karrier-tanácsadáson és e könyv lapjain.
Hivatás, karrier, pálya, szakma, meló, munka – sokszor már maga az elnevezés is árulkodó. „Már a karrier szótól is kiráz a hideg!” – jelentette ki nemrég egy kliensem. Úgy érezte, a „karriert kell építeni” üzenet nyomasztó elvárásként lebeg a feje felett. Van, akinek a munka „egy hely, ahol fizetést kapok”, kötelező feladat, nem több.
Mit jelent számunkra a munka? Szakmai kihívás, fejlődési lehetőség, anyagi biztonság, örömforrás? Vagy ahogy egy kliensem fogalmazott: „felnőtt társaságban eltöltött idő”? A munka lehet a kreativitás és az önmegvalósítás forrása, a közösségi élet fontos színtere, jelenthet szellemi kihívást, olyan feladatokat, amelyekben fejlődni tudunk, képességeinket kamatoztathatjuk, a két kezünkkel hozhatunk létre valamit, vagy az emberiség jövőjéért tehetünk. Ugyanakkor lehet elsősorban pénzkereseti forrás is, eszköz, ami lehetővé teszi, hogy a szabadidőnkben azzal foglalkozzunk, amivel szeretnénk. Erre a kérdésre nincsenek jó és rossz válaszok, minden válasz a saját, munkához való viszonyunkat tükrözi, és ha ezzel összhangban hozunk döntéseket, az stabil kiindulópontja lehet elégedettségünknek.
Életünk számos pontján kerülünk döntési helyzetbe. Döntenünk kell a képzésünkről, arról, hogy hol tanulunk és pontosan mit. Aztán azt határozzuk meg, hol kezdjünk el dolgozni, választhatunk munkakört, céget, szektort, és az is döntő szempont lehet, hogy ki lesz a vezetőnk. Rajtunk áll, hogy alkalmazottként vagy vállalkozóként, egyedül vagy másokkal együtt keressük a kenyerünket. Néha a szakmán belüli szakterület kiválasztása is fejtörést okoz, vagy ha már nagyobb tapasztalattal rendelkezünk, válaszút elé kerülhetünk, merre tovább, hol találunk újabb kihívásokat. Néha kívülről jön a változás kényszere, mert megszűnik a munkaviszonyunk vagy a munkakörünk. De belülről is fakadhat a változtatási igény, mert elfogytak a kihívások, más munkakörre vágyunk, új vezetőt kaptunk, akivel nem tudunk együttműködni, vagy élhetetlenné válnak a munkakörülmények.
Előbb vagy utóbb tehát szinte mindannyian szembesülünk azzal a dilemmával, vajon mi lehet az a munkakör, amelyben hosszú távon is motiváltak, inspiráltak tudunk lenni, amelyben erősségeinket használhatjuk és fejlődhetünk. Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhetnek fel bennünk: