Az egyik emlékezetes reklámban az elfoglalt üzletasszony mindig rohan, épp csak bekap valamit – míg a menetrendszerűen fellépő gyomorproblémák miatt végre megvilágosul, és megfelelő bélflórát tartalmazó joghurt fogyasztásával billenti helyre belső állapotait. A kapkodás és a rendszertelenség tényleg nem válnak előnyére a szervezetünknek, de a napközbeni étkezés megtervezése, összeállítása valóban nem egyszerű feladat.
Vannak olyan szükségszerűségek, amelyek megkötik a dolgozók kezét. Leginkább ilyen az időprés, akár azért, mert az ebédszünet nem elég hosszú, akár azért, mert a feladatok összevissza szóródnak a napon és a városon, országon belül, amihez közlekedni kell, vagy pont belelógnak a hagyományos ebédidőbe. Talán a Miniszterelnökség karmelita kolostorban lévő menzája kivétel, de sok helyen kihívás, hogy van-e a közelben megfelelő színvonalú étkezőhely, elfogadható áron, vagy van-e kellő kapacitású belső konyha, étkező, ahol kulturált körülmények között lehet elfogyasztani az otthonról hozott ebédet. Sokan pedig az ebédidőt sem akarják „elvesztegetni”, és inkább azt is a gép előtt majszolva töltik el. (A kevésbé pörgős helyeken persze már tíz óra után elkezdik szövögetni terveiket a kollégák, hogy hová mennek aznap ebédelni, és mit fognak enni legkésőbb pontban 12-kor.)
A megosztottságra épít a JobbRandi és a BalRandi, amelyet ugyanaz a cég üzemeltet, a háttérben pedig egy visszás társkeresőiről ismerős név sejlik fel.
A politikus összesen nyolc évig töltötte be az államfői posztot.
A próba eredménye totálisan eltér attól, mint amit a cég kezdettől ígér.
