Révész Sándor: Nem csak a NER-nek kedvez az aránytalan választási rendszer a nyugati világban

Miért nincs bajunk Nyugaton azzal, amivel nálunk van?

Egy évtizede telebőgjük a nyilvánosságot azzal, hogy a fideszes kétharmad csupán a szavazatok számának kevesebb, mint felét jelenti. Egy eszméletlenül aránytalan választási rendszer miatt kerülhet végzetesen pusztító hatalmi erő azok kezébe, akik a választópolgárok felétől nem kaptak  felhatalmazást az ország kormányzására. (A többi torzító tényezőről most ne beszéljünk.)

Elterjedt nézet, hogy azért törékeny a mi demokráciánk – a miénkhez hasonló előtörténetű országokéval együtt –, mert nem „szerves”. Nem olyan szép hosszú evolúciós folyamatban épült ki, mint a nyugati demokráciák. Nem támogatják olyan erős gyökérzetű hagyományok.

Ez féligazság. Az igazság másik fele pedig az, hogy az „erős gyökérzetű” hagyományok között vannak olyanok, amelyek éppenséggel rombolják a nyugati demokráciák minőségét, esetenként végzetesen veszélyeztetik a politikai intézményrendszert, és mindenképpen torzítva érvényesítik a választói akaratot.

Egy demokrácia annál hatékonyabb, minél inkább megfeleltethető a hatalom megoszlása a választópolgárok voksainak arányának. És fordítva.

A Nyugat több fontos országában éppenséggel fordítva. Például mindhárom nyugati nagyhatalomban, a Biztonsági Tanács mindhárom vétójoggal rendelkező, állandó nyugati tagjánál: az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban.

Az elsőben ez döntheti el a nagyvilág számára sorsdöntő választásokat ősszel. A másik kettőben most tartottak választásokat szélsőségesen aránytalan választási rendszerben. Hiszen minden rendszer ilyen, amely nem lajstromos (legalább döntő részben), hanem csupán egyéni jelöltek csatája. A győztes mindent visz, a vesztesekre adott szavazatok hatalmas tömege pedig nem ér semmit. A kisebbség minden választókerületben és az egész országban ki van semmizve.