Általános tapasztalat a pszichológusi praxisokban, hogy megnövekedett az igény a traumaterápiákra. A tájékozódás azért is fontos, mert a traumák feldolgozására nincs univerzális recept, sem instant megoldás, függetlenül a módszertanok hatékonyságától és népszerűségétől. A technikánál pedig talán még fontosabb a terápiás kapcsolat és a megfelelő szakember.
A trauma lenyomatai, mint az állandó készenlét, a visszahúzódás, a bizalmatlanság, hogy csak néhányat említsek, a témában jártasságot és tudatosságot igényelnek a segítőtől. Nem véletlen, hogy a legtöbb terápiás módszert szakpszichológusok végezhetik el és alkalmazhatják a gyakorlatban. Egy traumatudatos (más szóval traumaérzékeny vagy traumainformált) szakember felkészült olyan helyzetek kezelésére, ha például a kliens „lekapcsol”, azaz „nincs jelen” az ülés során (disszociál). Kíméletesen és türelemmel kíséri a kliensét a feldolgozás útján. Egyenrangú félként fordul felé, segíti annak a megértésében, hogy a trauma mit okoz őbenne. A traumát nem elszigetelt egyéni jelenségként kezeli, hanem a tágabb kulturális és társadalmi kontextus tükrében vizsgálja. Közös munkájuk során előtérbe helyezi a kliens énerejének gyarapítását, hiszen tisztában van azzal, hogy stabil talaj nélkül nem lehet biztonsággal elrugaszkodni a trauma mélységei felé.
Pierre Janet francia pszichoanalitikus a XX. század elején alkotta meg a traumafeldolgozás háromszakaszos modelljét. Eszerint elsőként a klienst a jelenben szükséges megerősíteni (stabilizálás és tünetcsökkentés). Ezt követi az elmerülés a trauma emlékanyagában, a traumafeldolgozás; majd az összerendeződés és visszailleszkedés, azaz az integráció.
A traumakutatásnak majd 130 éves történelme van, és összességében elmondható, hogy a ma alkalmazott módszerek a pszichoanalitikus irányzat köpönyegéből bújtak ki, amely a trauma hatására elfojtott és a tudattalanba száműzött tartalmak megértésére és feloldására összpontosít. Az új kutatási eredmények árnyalta analitikus terápia mindmáig fontos szereplője a traumákkal való munkának, a módszertani paletta ezzel együtt igen változatos képet mutat. A cél közel azonos, hogy a trauma következtében csökkent énerőt, kontroll- és biztonságérzetet, a kapcsolatokban sérült bizalmat és a személy veszélyre aktiválódó „jelzőrendszerét” helyreállítsák.
Bizonyos módszerek alulról fölfelé, a testi, zsigeri működés irányából kezdik a munkát, mások felülről lefelé, az elme és a gondolatok felől dolgoznak a trauma lenyomataival, és léteznek integratív megközelítések is. Az alábbi módszerek némelyike önálló pszichoterápiás eljárásként alkalmazható, mások inkább terápiákba beépíthető vagy azokat kiegészítő technikák.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
