Elvitte a víz: mire érdemes odafigyelni a kárbiztosítási szerződéseknél? 

Szeptember első harmadában elérte Európát a Boris névre keresztelt ciklon. A temérdek eső alaposan felhizlalta a régió folyóvizeit, köztük a Dunát is. Az árhullám sem volt piskóta, bár elmaradt a korábbi rekorder 2013-as szintektől. Baj azért így is lesz bőven: a mostani árvíz a biztosítók számára milliárdos nagyságrendű kárt okozhat – írta a Portfolio. A Generali és a Groupama egyedül több százmilliós kárkifizetésre számít. A Generalihoz már közel 2500 kárbejelentés érkezett és összesen közel 350 millió forintra rúg a károk összértéke a biztosító szeptember közepi beszámolója szerint.

Rettegjünk?

A Biztosítási Elemző Központ (BEK) szerint Európában nálunk a legnagyobb az árvízveszély, ráadásul itthon a védekezést évtizedes mulasztások nehezítik. Magyarország a Kárpát-medence adottságainak köszönhetően természetes vízgyűjtőként működik, amely egyfelől áldás, de néha inkább – különösen árvíz idején – átok. Az ország területének több mint 30 százaléka árvízveszélyes, ami Európában kiemelkedően magas arány. A közel egyharmadnyi rész 700 településen 2 millió ember otthonául szolgál, továbbá itt húzódik a közutak 15, illetve a vasutak 32 százaléka is.

14 nap csapadékösszege szeptember 20-tól visszafelé számolva

metnet.hu

Magyarországon a kitettség ellenére az árvízvédelem és a károk kezelése általában csak ad hoc jelleggel történik. 

Hiába fekszik sok lakóingatlan árvízveszélyes területeken, a tulajdonosok az elhanyagolt védművek és vízelvezető árkok miatt tehetetlenül várják az árhullám elvonulását. Az ő ingatlanjaikat ugyanis biztosítás nem védi és nem is védheti, mert a biztosítók esetükben nem vállalnak fedezetet. Marad a védekezés és a megelőzés. Habár a közelmúlt árvizei rávilágítottak a problémákra, érdemi lépések még nem nagyon történtek.

A BEK szerint jogi szabályozásra (építési és katasztrófavédelmi előírások), valamint a biztosítások újragondolására lenne szükség, mert a piac önszabályozása nem lesz elegendő. Tetszik vagy sem, forrásokat és kormányzati koordinációt követelne a kármegelőzés és a védművek karbantartása is.

Árván maradt árterek

Nem lehet szó nélkül hagyni azokat, akiknek az ártéren van ingatlanjuk és eleve nem hajlandó velük szerződést kötni egyetlen biztosító sem. A biztosítók ugyanis ilyenkor jellemzően direkt kizárják az árvízkockázatot, ezzel pedig értelemszerűen a tulajdonosok is tisztában vannak, mikor odaköltöznek. Más kockázatokra viszont biztosíthatók ezek az ingatlanok is, és az építési hatóság is elvárja, hogy árvízbiztos talapzatra építsék az épületeket (például magas cölöpökre, hogy a víz ne érje el a lakószintet).

Ha pedig ártéren nem veszik figyelembe a tulajdonosok az építkezéskor az árvíz-szempontokat, akkor igen nehéz helyzetbe kerülhetnek: nem csak a biztosítók, de az állam sem szereti őket. Orbán Viktor az Árvízinfón újságírói kérdésre válaszolta meg, mi a helyzet az ártéri ingatlanokkal. „Azt kell mondanom, hogy ez biztosítási ügy, mi a költségvetésből nem szoktunk fizetni ártérbe épített ingatlanokban keletkezett kár után, hacsak valami rendkívüli szempont ezt nem indokolja.” Ilyen szempontról egyelőre nem tudni.

Jobb félni

Általában elmondható, hogy minden szempontból optimális kárbiztosítást kötni lakásra és egyéb ingóságokra is (ilyen például autóra a casco biztosítás). Célszerű lehet például lakásbiztosítás mellé ingóságbiztosítást is kötni, vagy eleve az ingó vagyontárgyakra is kiterjedő csomagot választani, hogy ne csak magát az ingatlant védjük, hanem az épületben található személyes tárgyakat is. Az időzítés is kulcsfontosságú, mert a biztosító például az árvízre mint biztosítási eseményre a szerződés létrejöttétől számított 15-30 napos türelmi időt szokott meghatározni  – és ezelatt az időtartam alatt a biztosító akkor sem fizet, ha esetleg bekövetkezik a katasztrófa.

A teendők a szerződések megkötése után sem nem érnek véget, hiszen a biztosítottnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a biztosított dolgot megóvja a károktól. Például erdő közelében a tulajdonosoknak figyelemmel kell lenniük a lehetséges vadkárokra. Könnyen előfordulhat, hogy egy szarvas vagy vaddisznó kárt tesz mondjuk a kertben parkoló autóban (vagy akár egy nyest elrágja a kocsi ékszíját). Ilyenkor a megfelelő védelem kialakítása, akár csak egy magas kerítés felhúzása segíthet mérsékelni a károkat. A biztosítók pedig (nyilván saját érdekeiket is védve) értékelik, hogy mindent megtett-e a tulajdonos a kár elhárítása és minimalizálása érdekében. Ha a hanyagság súlyos, akkor túlzott gondatlanság miatt a biztosító akár teljes egészében is kibújhat a fizetési kötelezettsége alól.

Alapvető szabály tehát, hogy

a biztosított ingatlant amennyire csak lehet, fel kell készíteni a bajra,

a szerkezetet karban kell tartani, az ablakokat, ajtókat ellenőrizni kell, hogy megfelelően zárnak-e, a kerti bútorokat biztonságba kell helyezni. Sőt, árvíz esetén, ahol kötelező a homokzsákos védelem, ott is a tulajdonosnak kell cselekednie. A nagyobb volumenű védekezés viszont elsősorban az állam és az önkormányzatok feladata, ezért a homokzsákozás, szivattyúzás felelőssége csak az észszerűség keretei között hárulhat a tulajdonosra – ezt Besnyő Márton, a Netrisk Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozta szeptember közepén a Társasház és Háztartás szaklapnak. Az ingatlanokban található vagyontárgyakat szintén védeni kell a lehetőségekhez mérten, például azzal, hogy magasabb helyekre helyezzük el őket, ahová nem ér fel a víz. 

Naphosszat lehetne sorolni a különféle káresemények elleni óvintézkedéseket, de a lényeg, hogy ha van biztosításunk, akkor a szerződésünk tartalma mentén alaposan gondoljuk végig a saját teendőinket is, különben a biztosító szokásához híven könnyen belekapaszkodhat a hanyagságunkba.

Jött, látott, elment

Ha bekövetkezett a káresemény – árívz esetén elvonult az árhullám –, rögtön érdemes nekilátni a károk felmérésének. A kártérítési igény elbírálásához elengedhetetlenek a megfelelő bizonyítékok, ezért a legegyszerűbb, ha a pusztításról fényképekkel rendelkezünk. Fontos tényező például árvíznél a víz tetőzési szintje és a kárt szenvedett vagyontárgyak állapota. A tapasztalatok szerint a fényképek önmagukban is elegendőek a bizonyításhoz.

Viszont bizonyítékok birtokában sem ülhet tétlenül a tulajdonos, mert a már említett előzetes kármegelőzést utólag kárenyhítésnek is kell követnie, azaz menteni kell a menthetőt. Persze itt is vannak korlátok, különösen a tulajdonos saját testi épsége. A biztosító így csupán azt vizsgálhatja, mi volt az adott helyzetben elvárható magatartás. Ha például csak tűzoltó végezheti el a kármentést, akkor a szakemberre várakozás például nem számíthat gondatlanságnak a tulajdonos részéről – nem elvárható tőle, hogy az életét kockáztassa.

A kár észlelésétől minél előbb be kell jelenteni a kártérítési igényt és érdemes minden kapcsolódó dokumentumot és bizonyítékot is egyből csatolni. A biztosító ezt követően helyszíni szemlét tart, ahol fontos minden részletet pontosan rögzíteni a jegyzőkönyvbe. Semmi esetre se írjunk alá olyan jegyzőkönyvet, ami hiányos vagy bármilyen szempontból nem felel meg a valóságnak.

Ha minden rendben ment, a biztosító két fő kártérítési lehetőséget kínálhat: az egyik a helyreállítás költségeinek megtérítése számla alapján, a másik egy előre meghatározott összeg kifizetése egyezség alapján. Számlás helyreállítás esetén az ügyfélnek vállalkozót kell találnia a javításra és az ő számlája alapján fizet majd a biztosító. Az ún. egyezséges kártérítésnél a biztosító egy összeget ajánl fel, amelynek elfogadásával a károsult lemond minden további kárigényről.

Ha a kárigényt elutasítják, a biztosítónak részletes indoklást kell adnia, és biztosítási szakértő segítségével kérhető az újabb elbírálás. Végső esetben a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) is be lehet nyújtani kérelmet.

A panaszok és a méltányossági kérelmek benyújtási folyamatábrája

MNB

Szerződéses buktatók

Amikor kárbiztosítási szerződést kötünk, fontos néhány alapvető szabályra és részletre odafigyelni. A biztosító fizetési kötelezettségének felső határát a biztosítási összegben fejezi ki a szerződés. Röviden: ezt fizeti a biztosító, ha végképp megsemmisül a biztosított vagyontárgy. Ha csak részleges a kár, úgy a kárbecslés során a biztosítók inkább hajlamosak alacsonyabb összegeket megállapítani, mint ami a valódi javítási költségeknek megfelel. Például egy beázás utáni burkolási munkánál, amelynek valós piaci ára négyzetméterenként 10 ezer forint lenne, a kárszakértő csak 8 ezer forinttal számol.

Tiltott viszont a túlbiztosítás, ami azt jelenti, hogy a biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét. Ha ennél az értéknél magasabb összeg szerepel a szerződésben, az erre vonatkozó megállapodás érvénytelen, és a biztosítási díjat csökkenteni kell. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a vagyontárgy várható értékére kössünk szerződést, vagyis ami a jövőben magasabb is lehet mint amit ma kapnánk érte. 

Talán a legfontosabbaz alulbiztosítottságra figyelni, azaz ha a maximálisan kifizethető biztosítási összeg kisebb, mint a biztosított vagyontárgy értéke. Ilyenkor a biztosító csak a biztosítási összeg és a vagyontárgy értéke arányában téríti meg a kárt. Például ha a biztosítási összeg 100 egység, de a vagyontárgy 1000 egységet ér és teljes kár következik be, akkor a biztosító a teljes biztosítási összeget, azaz 100 egységet fizeti ki. Ha a kár 80 százalékos, akkor a biztosító csak a biztosítási összeg 80 százalékát, vagyis 80 egységet fizet. Ezeknél a példáknál egyértelmű, hogy a tényleges kárnak csak a töredékét sikerült behajtani.

A legfontosabb tehát, hogy mindig ellenőrizzük a szerződésünkben a biztosítási összeget és próbáljuk meg azt a lehető lepontosabban a vagyontárgy értékéhez igazítva kialkudni. A biztosítás futamideje alatt is bármikor kérhető a meglévő szerződés átdolgozása vagy javítása, a rendszeres felülvizsgálat pedig elengedhetetlen a megfelelő anyagi védelemhez.

Műtét helyett sebtapasz

A biztosítások fontos védőhálót nyújtanak például az árvíz okozta károk enyhítésében, mégis inkább csak sebtapaszként szolgálnak egy sokkal mélyebb problémára. A klímaváltozás hatására egyre szeszélyesebbé válik az időjárás, egyre gyakrabban kell szembenéznünk természeti katasztrófákkal. Ezek pedig folyamatos figyelmeztetések, hogy nem tiszteljük eléggé a Földet, az egyensúly felborult.

Bár a károk megtérítése átmeneti megkönnyebbülést hozhat, nem szabad, hogy elfeledtesse velünk, hogy miért történik mindez.