Rendszerváltás 35 – A nagypályások ligájába vágyakozó, mosolytalan, rideg Csehszlovákia
18 perc
2024.09.26. 17:30
2024.09.27. 07:24
A rendszer a totális elnyomásban hitt, a magyar példától eltérően nem voltak beépített kulturális szelepek, ráadásul a szocialista blokk összeomlásának idején a nemzetiségi problémákkal is szembe kellett néznie. A humorra ellenségként tekintő, sótlan, szigorú csehszlovák szocializmus bukásáról Krajcsír Lukáccsal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársával beszélgettünk.
1976 márciusának közepén a csehszlovák rendőrség őrizetbe vette az ország underground rockzenei életének 18 nevesebb személyét, köztük a Plastic People of the Universe zenekar teljes tagságát. Minden bizonnyal akkor még sem a hatóság, sem a lefogott művészek nem sejtették, hogy ez a razzia indítja el a csehszlovákiai rendszerváltás lassú folyamatát.
A Plastic People of the Universe egy igen érdekes színfoltja volt nemcsak a csehszlovákiai ellenkultúrának, de általában is a keleti blokk könnyűzenei felhozatalának, mivel a tagok sok más országbéli kollégáiktól eltérően nem a nyugati mainstream pop-, illetve rockzenei irányzatait követték, hanem olyan, a fősodortól nagyban eltérő produkciók voltak rájuk hatással, mint a Velvet Underground vagy Frank Zappa zeneisége. Még a nevüket is egy Zappa-dalból kölcsönözték.
A Plastic People Of The Universe 1969-ben:
A zenekar az 1968-as prágai tavasz leverését követő időszakban alakult meg, és néhány éven belül illegalitásban is találta magát, mivel a zenéjét a hatalom nem tudta értelmezni, a szövegek pedig gyakran nem álltak összhangban azzal, amit a politikai vezetés szívesen látott, illetve láttatni szeretett volna az országból. Mindezek következtében a tagok működési engedélyét bevonták, és a 70-es években már csak titokban léphettek fel. Ez is lett a vesztük, mivel az underground zenei körökre ekkoriban figyelt fel az ország állambiztonsági szerve, az StB (csehül Státní bezpečnost, szlovákul Štátna bezpečnosť, magyarul Állambiztonság), majd elhatározta, hogy a Plastic People of the Universe tagjain keresztül statuál példát.
Minden valószínűség szerint megkönnyítette az állambiztonság választását az a tény is, hogy a zenekar „művészeti vezetőjeként” és menedzsereként működő Ivan Jirous szamizdatban hirdette meg az elnyomó állami kultúrával szembeni ellenállást, innentől kezdve pedig a Plastic People of the Universe koncertjei a hatalom számára már politikai eseménynek számítottak. Ennek megfelelően az állami propagandagépezet teljes súlyát latba vetették a csoport tagjai ellen, illetve egy nagy, látványos kirakatpert rendeztek nekik, aminek a végén többüket (köztük Jiroust) letöltendő börtönbüntetéssel sújtották.
Interjú Vratilsav Brabeneccel, a Plastic People szaxofonosával:
A propagandahadjárat és az ügyhöz képest szigorú ítéletek azonban épp az ellentétes hatást váltották ki, ugyanis többek között emiatt írta alá több mint 200 cseh értelmiségi és művész a Charta ’77 néven elhíresült politikai nyilatkozatot, amiben az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakoztak. A Charta aláírása volt a rendszer politikai ellenzékének első nyilvános fellépése az 1968-as események után, a benne részt vevők egy része pedig később meghatározó szerepet játszik majd a csehszlovákiai rendszerváltás lebonyolításában.
Normalizáció, avagy a szovjet érdekeknek való teljes behódolás
A prágai tavasz leverését követően a csehszlovák állam vezetése meghirdeti a normalizáció politikáját, ami valójában az 1968 előtti politikai állapotokhoz való visszarendeződés elvét jelenti
– mondta el Krajcsír Lukács történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos munkatársa, a szocializmuskori Csehszlovákia kutatója.
A British Pathé 1968-as csehszlovákiai beszámolója:
Ennek a fordulatnak azonban nem csak belpolitikai vonatkozásai vannak, hanem a Szovjetuniónak való totális alárendeltséget is magában foglalta, sőt a csehszlovák vezetés innentől kezdve a többi szocialista országgal is megpróbált, ha nem is konfliktusmentes, de legalább kívülről együttműködőnek tűnő viszonyt fenntartani. A hetvenes évek közepéig úgy is nézett ki, hogy a normalizáció sikerült, a vadhajtásoknak keresztelt, Alexander Dubček nevével egybeforrt reformkommunista elképzeléseket lenyesték, és a hatalmi berendezkedés is az 1968 előtti állapotokhoz tért vissza, azaz az államfő és a kommunista párt főtitkára újra egy és ugyanazon ember, Gustáv Husák lesz – mondta el Krajcsír, hozzátéve, hogy ez végül 1975-ben valósult meg.
A történész szerint ez volt az a pont, ahol egy kicsit elengedhették magukat a csehszlovák kommunista vezetők, mert úgy gondolták, hogy innentől kezdve maximum külső kihívásokkal kell szembenézniük, a belső problémákat sikerült kezelni.
Ugyan a gazdasági mutatók romlásnak indultak, de van is honnan romlaniuk, tehát az egyszeri gyári munkás nagyon sokáig nem veszi észre, hogy valami nem kerek az ország gazdaságával kapcsolatban. Krajcsír Lukács elmondta, hogy az 50-es, 60-as évek gazdasági szempontból abszolút csúcskorszaknak számítottak Csehszlovákiában, és a 70-es évek derekán, a romló állapotok idején sem kellett olyan akkut gazdasági kihívásokkal szembenézniük, mint a korabeli Lengyelországban vagy Romániában.
