Ez egy történetmesélő kiállítás, ahová visszatérhetünk – ilyen a Néprajzi Múzeum új, nagyszabású tárlata
7 perc
2024.11.13. 13:30
2024.11.13. 13:30
Milyen muzeológia irányelveket követtek az etnográfiai szakemberek a 3600 eredeti tárgyat, 1600 fotót 3000 négyzetméteren bemutató új állandó tárlat létrehozásakor, mely nyolc tematikai egységben sokféle értelmezést lehetővé tevő történetekkel igyekszik közel hozni a néprajzi gyűjtést és gyűjteményezést? A Magyarország és a Kárpát-medence öröksége mellett öt kontinens kultúráját is tolmácsoló kiállítás mögötti munkát Berényi Marianna, a múzeum főosztályvezetője mutatja be.
A kiállítás – melynek kiindulópontját az intézmény több mint 150 éve gyarapodó tárgyegyüttese adja – a Néprajzi Múzeum gyűjteményezését állítja középpontba különböző narratívák mentén azzal a küldetéssel, hogy a szakmai közönség mellett minden érdeklődő számára izgalmas kérdésfelvetésekkel szolgáljon.
Mit is jelent a gyakorlatban ez a megoldás? Hogyan válhat érdekfeszítővé a különböző korú, szemléletű, hátterű látogatók számára? Azt gondolhatnánk, hogy ez a teljesen egyedi megközelítés nélkülözi a megszokott hol a kronológiára, hol egy jól körvonalazható témára épülő bemutatást. Azonban ez nem így van. A Néprajzi Múzeum kurátorai olyan koncepciót alkottak, amellyel mindkét módszert alkalmazzák. A különbség annyi, hogy ezek a témák a néprajzi tárgy fogalmából és a gyűjteményből indulnak, a kronológia pedig csak abban az esetben kap kiemelt szerepet, ahol ez a tudománytörténet és az időben változó szemléletek megmutatását és értelmezését segíti: hogy megértsük a néprajzi tárgy időben változó jellegzetességeit, karakterét, továbbá egy-egy műfaj alapkérdéseit, amelyek a tágabb múzeumi és gyűjteményi gondolkodást is meghatározták.
Ebből persze nem hiányozhatnak a néprajz megszokott témái: az emberi élet fordulói, az ünnepek és a hétköznapok világa, a rítusok és a népszokások, a gazdálkodás, a természethez való viszony, a társadalom és a közösségek működése, változásai az elbeszélt történetekben épp úgy kibomlanak, mint a megszokott néprajzi tárlatokon. A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása tehát egy látványos, térben tett kísérlet arra, hogy a múzeum 150 éves gyűjteményi tudását, tárgyait és muzeológiai gyakorlatát újraolvassa és újraértelmezze.
Mivel jórészt önreflexív folyamatról van szó, első látásra sajátosan szakmai és kevésbé társadalmi problematikával, a kihívás az elmondott történetekben volt: hogy azokat a látogatók is izgalmasnak találják. A kiállítás olyan sűrűsödési pontokat keres és mutat be, amelyek a múzeum sajátos néprajzi gyűjteményét, illetve a néprajztudomány, kulturális antropológia néhány meghatározó időszakát, ezek múzeumi vetületét mutatják meg. Egyfajta tárgyalóterem tehát, amelyben a kortársiasság és az intézményi olvasat kiindulópontjából folytat dialógust a gyűjteményképzés valamennyi szereplője: a tárgyak, a tárgykészítők, a tárgyhasználók, a múzeumcsinálók és a múzeumhasználók.
A kiállítás beszédmódját és térbeli kialakítását, installációit ezért meghatározza a személyesség és a történetmesélés: tehát
nemcsak a tárgyak, az idő és a tér, hanem a tárgyak és az emberek közötti kapcsolat is sarkalatossá vált.
Az így kialakított személyes hangvétel és a személyes történetmesélés a befogadói attitűdökre is hatással van: élményszerűbbé és gondolatgazdaggá teszi a látogatást, ami egészen másfajta élményt jelent, mint a csupán csodálatra és műélvezetre épülő bemutatást.
A gyűjteményi kiindulópont és a hangsúlyosan problémaorientált megközelítés olyan szerkezet és beszédmód választását tette szükségessé, amely nem hoz létre lineáris narratívát, hanem sűrűsödési pontokat jelöl ki a témák között és a térben. Ezek összekötése több alternatív olvasat létrehozását is megteremtheti. A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításának modul rendszerű struktúrája ezért nem érzékelhető pusztán töredékes vagy mozaikos elbeszélésként, inkább a többszólamú beszédmód megteremtésére alkalmas gondolati mezőt kínál a látogatóknak. Ehhez viszont nagyon világos és átlátható témaszerkezet és térszervezés kialakítására volt szükség.
A kiállítótérben látható nyolc téma hasonló struktúrára épül: mindig egy úgynevezett magtémából indul, és ebből bomlanak ki az egyes altémák. Ez a központi szerep a térszervezésben is kifejeződik: vizuális kiemeléssel. Minden egység jellegzetes színt, karakteres elrendezési, megjelenítési formát kapott. Ez a kiemelés a látogatók számára is láthatóvá és érthetővé teszi a belső szerkezetet, így a térbeli gondolkodás a megértés kulcsává válik. Fontos jellemzője emellett a tartalmi struktúrának, hogy az egyes témák – hálózatos összefüggéseik és kapcsolódásaik ellenére – moduláris szerkezetűek: tehát nem egy lineáris történetet mondanak el, hanem önálló egységként is felfoghatók. Azaz
a várhatóan hosszú ideig látogatható kiállításban a látogató nem azt érzi, hogy félbehagyta a kiállítást, hanem azt, hogy befejezett egy egységet, és majd visszatér máskor, hogy folytassa a következő fejezettel.
A kiállítás első tárgya már a kiállítótérbe való belépés előtt fogadja a látogatót. Az első ránézésre jelentéktelen sámli egy valódi Lucaszék, amely 1871-ben lett a boszorkányok felismerésére szolgáló mágikus eszközből múzeumi tárggyá. Történetének számos pontján megsemmisülhetett, jelentés nélküli limlommá válhatott volna. De nem így történt: számos ember alakította a sorsát a széket készítő váli legénytől, az azt elkobzó plébánosig, a kilenc alkotóelemének fafajtáját beazonosító botanikusig, vagy a szék jelentőségéről publikáló pszichoanalitikus-etnográfus Róheim Gézáig. A majdnem száz évig raktárban lapuló kisszék 1989-ben rövid kirándulást tett Köveskálra, ahol egy Luca-napi boszorkányos szokásokról tartott előadás illusztrációjaként szolgált. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2004-ben a Fejér megyei Vál falu saját hagyományaként újra fölfedezte, majd „hozományként” magával vitte az Európai Unióba.
Az egyszerűnek tűnő tárgy hosszú és fordulatos története megalapozza mindazt az élményt, amiben az első, „A tárgyak élete” egységben részesülhet a látogató. Itt egy maja sztélétől elkezdve egy kuktáig számos tárgyon keresztül merül fel a kérdés: az emberekhez hasonlóan van-e a tárgyaknak saját, egyedi élettörténetük? Hogyan segítenek abban, hogy jobban megértsük mások sorsát, élethelyzetét? Miért érdemes a néprajzi tárgyakra nemcsak általános néprajzi jelenségek, jellegzetes helyek, használati módok, formai típusok példáiként tekintenünk? A Néprajzi Múzeum látványos tárgyai, tárgyegyüttesei olykor megrázó, máskor kalandos vagy mindennapi történeteik révén szabadulnak ki a kategorizálás csapdájából, hogy új jelentésekkel és értelmezésekkel gazdagodva mutassák meg egyediségüket és ezáltal nyissák ki a látogató képzeletét.
Erre a következő egységben szükség is lesz, hiszen a második „Terepen” című egységben már a fő kérdés az, hogy hol és miként gyűjtötte, gyűjti a Néprajzi Múzeum a tárgyait? Miként változott a terepmunka a 19. század óta, ha a kutató távoli kultúrákat, paraszti közösségeket vagy városi csoportokat vizsgál? Miközben a múlt és a jelen tudósainak, etnográfusainak, kulturális antropológusainak módszereit, a helyiekkel kialakított kapcsolatait vizsgáljuk, megismerhetjük az intézmény legfontosabb kutatásait Óceániától Venezuelán és Afrikán át az olyan jelentős magyarországi terepekig, mint Györffy Istvánnak a Fekete-Körös völgyében vagy Fél Edit és Hofer Tamás nemzetközi szinten is ismert Átányban végzett munkája.
A következő, „Múzeumgalaxis” fejezet történetei visszavezetnek a múzeumba, méghozzá annak kulisszái mögé. Ismerős és idegen tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó történetek sokszor provokatív módon segítenek abban, hogy ráérezzenek a látogatók a múzeum világának lüktetésére. A „Kiállítások kora” egység is utazást kínál, méghozzá az időben. Látványos installációk, multimédiás és a néprajzi munkákból jól ismert műtárgyak sokasága révén élheti át a közönség az élményt: milyen tárgyakat láthattak a Néprajzi Múzeum első állandó kiállításának látogatói? A „Művészet és etnográfia” tereinek különleges szépségű, távoli kontinensekről érkezett műtárgyai megint másfelé fordítják a figyelmet.
Mi történik, ha műalkotásként tekintünk az „egzotikus” néprajzi tárgyakra és kiemeljük őket használatuk eredeti közegéből?
A „Népművészet időről időre” egység viszont már a magyar és a Kárpát-medencei örökségre koncentrál. Magyarországon a népművészet meghatározó szerepet játszott a nemzeti identitás és jelképrendszer formálódásában. Egy ebédlőbútor és négy nemzedék történetén keresztül nemcsak azt érzékelhetik a látogatók, miként változott a népi kultúra iránti érdeklődés, hanem azt is, hogy a népművészet miként képes inspirálni a társadalom különféle csoportjait.
Az „Őstörténetek” egység azt vizsgálja, hogy milyen szerepe van ma a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, projektjeiben, a forrásközösségek kortárs kultúrájában azoknak a tárgyaknak, amelyeket azok a kutatók, utazók gyűjtöttek a 19. és 20. században, akik abban a reményben indultak útnak Északkelet-Európába és Ázsiába, hogy a magyar őshazát, a magyarok rokonait megtalálják.
A záró, „Örökség” című epizód pedig nem lezárja a kiállítás által felvetetett témákat, hanem további gondolkodni valóval engedi útnak a látogatókat a címadó fogalom különböző rétegeinek kibontása után. Ennek a birtokában a közönség nemcsak a múzeum többezer tárgyát, másfél évszázados múltját, az ahhoz kapcsolódó izgalmas történeteket viheti haza, hanem új perspektívából tekinthet saját családi, lokális és nemzeti örökségére, azaz személyes tapasztalatokra tehet szert arról, miért játszanak életünkben nélkülözhetetlen szerepet a múzeumok, múzeumi gyűjtemények és a néprajztudomány.
Forrás:
NM forgatókönyv fejlesztési csoport: Gyűjtemény és kiállítás. In: MúzeumCafé 86. 2021/6. 81-111. o.
A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításának témakönyve és forgatókönyve
A Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása. Kiállításvezető. Budapest 2024.
Nyitóképünkön: Művészet és etnográfia – a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállítása. Fotó: Incze László/Néprajzi Múzeum
_
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.