Economist: Átvészelheti-e Európa a Trumpnádót?

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A közép-európai nacionalisták félretették a korábbi, történelmi vitákat, így most közösen terelik az EU-t maguk előtt. Így ítéli meg a helyzetet Niklas Zimmermann, a lap politikai szerkesztője. Ezek a körök sehol másutt nem élveznek annyi hatalmat, mint a földrész kellős közepén. Orbán Viktorhoz és szlovák kollégájához, Robert Ficóhoz minden valószínűség szerint hamarosan betársul az osztrák Herbert Kickl, majd Andrej Babis is. Közös bennük, hogy képesek a híveiket a folyamatos izgalom állapotában tartani.

És akkor még ott van Calin Georgescu, Geert Wilders meg Donald Trump, valamint a német AfD. Azt illusztrálják, milyen eltérő viszonyok közepette is gyökeret tud verni a nacionalizmus. Főleg a közép-európai képviselők haladták meg a múltbéli ellentéteket, megtanultak együttműködni. Igencsak kanyargós út árán jutottak el idáig.  

Orbán és Fico például 14 éve még egymásnak esett, mert a szlovák politikus azzal vádolta meg a magyar kormányfőt, hogy az revizionista. Utóbbi akkoriban kezdte el osztogatni az útlevelet a határon túliaknak. Fico egy év múlva visszatért a hatalomba, onnan kezdve ki nem ejtette a száján az irredenta magyar veszélyt. A legutóbbi kampány során pedig kifejezetten jól jött neki Orbán támogatása.

A nacionalisták közös témája a migráció korlátozása. Rajtuk kívül ebben a témában a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk is kemény fellépést sürget, pedig ő aztán nyílt összetűzésbe keveredett magyar kollégájával. Egyébiránt az Orbán–Fico–Kickl–Babis-kvartett fennen hangoztatja a béke szükségességét. Csak éppen nem azért, hogy véget érjen a háború, hanem hogy helyreállíthassák a gazdasági együttműködést Moszkvával, illetve hogy Ukrajna területeket engedjen át.

Der Spiegel

Győzedelmesen vonulnak a populisták, úgy tűnik, hogy a nyomulásukat nem lehet megállítani – hangsúlyozza a szerkesztő, Frank Thadeusz, aki az ismert filmsiker címét felhasználva rettenetes jobboldali családnak nevezi a kompániát.

Az előfutár a francia Jean-Marie Le Pen volt, aki már a 80-as évek végén demagóg jelszavakkal rukkolt ki. Azóta mindenki őt másolja, de az áttöréshez fontos volt, hogy jelentős választói rétegek fordítottak hátat a hagyományos pártoknak.