Nemzetközi lapszemle: Jobb, ha a Nyugat nem hagyja magát átverni: a Kreml célja nem a béke, hanem Ukrajna leigázása

Die Presse

A magyar miniszterelnök a Szabadságpárt segítségével be akarja venni Ausztriát, ehhez jelent főpróbát a holnap burgenlandi választás – írja a kommentátor, Thomas Vieregge. Magyarország miniszterelenöke ugyan nem megy el két nap múlva nagy barátja washingtoni beiktatására – lehet, hogy azért, mert nem kapott VIP-meghívót.

De az is elképzelhető, hogy azért nem, mivel van jobb dolga is annál, mint hogy oda-vissza átrepülje az óceánt, csak azért, hogy pompom-fiú legyen Javier Melei és Giorgia Meloni oldalán. Merthogy vasárnap választás lesz a szomszédban, kőhajításnyira Soprontól, Kőszegtől és Szombathelytől – a tartomány kicsi, ám a próbatétel nagy.

A kormányfő számára a tét a “gulyás-orbánizmus” exportja, vagyis Ausztria magyarizálása, az egykori Dunai-monarchia testvérállamának gyarmatosítása. Fontos vizsga vár az Orbán-utánzat Herbert Kickl-re, ezért a magyar vezért elküldte az osztrák unokatestvérekhez Gulyás Gergelyt, hogy megdobja a Szabadságpárt helyi kampányát. A mottó az: először meghódítjuk Kismartont, majd utána megkaparintjuk Bécset is.

Die Presse

A Szabadságpárt keresi, hogy miként vezeti fel a kapcsolatot a legmagasabb szinten Trump republikánusaival és ebben Orbán segíthet. Az FPÖ már a kampányhoz igénybe vette a tengerentúli konzervatívok tapasztalatait, kezdve az adatgyűjtéstől, a választási videók legyártásán át, a kulturkampf nyomatásáig.

De az elnök stábjához közvetlenül nem jutottak el. Ugyanakkor a magyar miniszterelnöknek nagy érdemei vannak a jobboldal nemzetközi hálózatának kiépítésében. Budapesten már lerakata van a CPAC-nek, a Konzervatív Amerikai Akciókonferenciának. Ott már több magas rangú osztrák szélsőjobbos is megfordult, például Vilimsky, a strasbourgi pártfrakció első embere.

A novemberi választás után mind Orbánt, mind Melonit villámlátogatásra hívták meg Mar-a-Lagóba, de az olasz vezető idáig nem lépett fel nyíltan a Szabadságpárt szövetségeseként. A Fidesz ugyan az EP-n belül ugyanabban a csoportban van, mint az FPÖ, vagyis az újonnan alapított Patriótáknál, az Olaszország Fivérei viszont maradt a korábbi pártcsaládban.

A bécsi politikai szakértő, Thomas Hofer azt mondja, ha Trump viszályt akarna szítani az EU-ben, akkor nyugodtan fordulhat a Brüsszel-ellenes kormányokhoz, ez ügyben Magyarország mellett most már Ausztria is rendelkezésére áll.

Spiegel

A NATO európai erőinek korábbi főparancsnoka úgy véli, nem kell mindjárt berezelni, hogy mi lesz Ukrajnával Trump alatt, mert a következő elnök nem szeretne úgy bevonulni a történelembe, hogy ő volt az, aki elveszítette az országot. Ben Hodges ezért úgy gondolja, hogy a politikus erőt kíván mutatni Putyinnal szemben. Az ugyanis csakis abból ért.

A nyugalmazott tábornok igen fontosnak tartja az ukránok offenzíváját Kurszknál, mert az megmutatta, hogy az orosz hadsereg egyáltalán nem legyőzhetetlen. A Kreml igyekszik úgy tenni, mintha az egész ügy mellékes volna, pedig az jelentősen számít, főleg az esetleges tárgyalásokon.

A szakértő nem ért egyet azzal, hogy az agresszor nagy sikereket érne el, Pokrovszknál, hiszen 11 hónap alatt mindössze 65 kilométert haladt előre, napi több mint ezer áldozat árán. A kijelölt amerikai megbízott, Kellogg azt mondja, az orosz félben nem lehet megbízni és ez megfelelő kiindulópont a párbeszédhez.

Viszont minden ajándék Moszkva számára, ami veszélyezteti az összefogást a NATO-ban. Ezért nem jó az, amikor Trump bejelenti, hogy meg akarja szerezni Grönlandot. Ugyanakkor Putyin blöfföl, amikor az atomfegyverrel fenyeget. De ha az Ukránok alulmaradnak, az a Nyugat bűne lesz. Az amerikaiaknak, a németeknek, franciáknak és briteknek rá kell jönniük, hogy stratégiai érdekük Kijev győzelme.

Ha véget ér a háború, olyan biztosítékokat kell adni az ukránoknak, mint amilyen az IFOR-csapatok jelenléte volt Boszniában a Daytoni békemegállapodás után. Több mint 20 ország küldött katonát, mindhárom haderőnem képviseletében.

Viszont ha nem sikerül Oroszországot megverni, akkor a Kreml más országokat is megtámad, mint ahogy az is, aki Putyin után kerül hatalomra. Addig biztosan nem változik semmi, amíg nem fektetik két vállra az orosz rezsimet.

Wall Street Journal

A vezércikk úgy gondolja, hogy Trump erősebb elnök lesz, mint korábban, és szeretné is felforgatni a status quót, csakhogy egyelőre rejtély, miként csinálná és meddig megy el. A népszerűsége magas, csaknem 50 százalék, de a mozgástere korlátozott. Az ország fele nem kedveli, a republikánusoknak minimális a többségük a Képviselőházban. Ha túlzásokba esik, hamar bajba kerülhet.

Fő törekvése az illegális migránsok kitoloncolása, ehhez az a legjobb, ha ellenőrzi a határt és megállapodik a Kongresszussal. A másik fő vesszőparipájával, az adóval az a gond, hogy az inkább a jövedelmek elosztására szolgál, és nem serkenti a növekedést. Nem teszi zsebre, ha nem sikerül javítania a reálbéren a munkásosztály számára.

A vám valójában adó, ezért ugyancsak gátolja a fejlődést. Ráadásul az elnök politikai fegyverként kívánja bevetni, aminek kapcsán felmerül, hogy mennyire óhajtja szétrobbantani a szövetségesi rendszert. Lehet, hogy nem lép ki a NATO-ból, legalábbis egyelőre, de azon van, hogy Európa, valamint Ázsia többet költsön a saját védelmére.

Nem tudni, mennyire gondolja komolyan, hogy a világot osszák fel amerikai, kínai és orosz befolyási övezetre. Az elképzelés biztos recept a világ kaotikus újrarendezésére. A legnagyobb kockázat azonban az, ha Ukrajnát előnytelen egyezségre kényszeríti rá, az nagyjából olyan lesz, mint amikor Biden kivonult Afganisztánból.

De a legfőbb kockázat, hogy udvarol Hszi Csin-pingnek, Kína elnökének. És mi van, ha az Tajvan blokádjával válaszol a vámemelésre?

Ha odahaza  Trump a számlák kiegyenlítését forszírozza a keresetek növelése helyett, a demokraták bezsebelik két év múlva az időközi választásokat és 2028-ban bosszúszomjasan visszatérnek a hatalomba. Rettenetes volna, ha az elnök elszúrná a kapott újabb esélyt.