Régen bezzeg évtizedekig szolgáltak a Szaratovok, a Lehelek, az Energomatok. Most pedig minden hamar tönkremegy. Vagy mégsem? A beépített elavulásról, azaz a háztartási gépek szándékosan túl rövidre tervezett élettartamáról erősen keveredik a legenda és a valóság. Az örök vitához az egyik legfrissebb hozzászólás egy amerikai szakújságírótól érkezett. A The New York Times fogyasztói portálja, a Wirecutter háztartásigép-tudora, Rachel Warton fél éven át gyűjtögette a szakvéleményeket, mire összefoglalhatta: a válasz nem is olyan egyszerű. Egyúttal eljutott olyan ajánlásokig, amelyek valószínűleg a tengeren innen is érvényesek.
A beépített elavulás nem puszta legenda: valóban vannak cégek – bár korántsem mindegyik ilyen –, amelyek rövidebbre szabják termékeik élettartamát, ezzel ösztönözve újabb vásárlásra a fogyasztókat. Ennek évszázados történelme van: klasszikus példa szerint 1924 és a második világháború között a világ vezető izzólámpagyártói – köztük a magyar Tungsram – tartották magukat ahhoz a megállapodásukhoz, hogy a villanykörték élettartama legföljebb ezer óra lehet.
Szaratov hűtő, Hajdu és Monsator mosógépek 1977-ben a Corvin áruházban
FORTEPAN / URBÁN TAMÁS
Manapság a helyzetet több szempont árnyalja. Akár az is, hogy az emlékezet megszépíti a múltat: mindenki hallott már évtizedeken át szolgáló régi hűtőkről és egyebekről, de valójában ezek már akkor is kivételek voltak a szokásos (rövidebb) szolgálati idejük végeztével elgyengülő társaik millióihoz képest. A régi szép időkben a megszokott életkor átlagosan 10–15 év körül lehetett, és a helyzet most sem sokkal rosszabb.
