Hogyan kerüljük el a Valentin-napi kliséket?

Az elmúlt években önálló szakmai fogalommá érlelődött a Valentin-napi depresszió vagy szorongás. Ráadásul rögtön kettős jelentésben. Merthogy egyrészt szoronghat az, aki egyedül van, és magányosan, mások boldogságára kicsit irigykedve figyeli a február közepi ünnepi felhajtást, az összebújó, romantikázó, wellnesshétvégére induló párokat. De a szakemberek megfigyelték, hogy paradox módon átélheti az is ezt a lelkiállapotot, aki tartós párkapcsolatban él.

A ki nem mondott vágyak beteljesületlensége

Mi lehet ennek az oka? Például az, hogy egyre többen viselik nehezen a Valentin-nap elüzletiesedését és azokat a kényszerű elvárásokat, amelyeknek kimondva-kimondatlanul, de meg „kell” ilyenkor felelni. De nyomasztó lehet szembesülni azzal is, hogy másoknak mennyivel romantikusabb a párkapcsolatuk (legalábbis a közösségimédiás posztjaik alapján), ahogy az is okozhat feszültséget, ha kiderül, hogy a párunk egészen másképp gondolkodik erről az ünnepről, és míg én mondjuk titokban egy romantikus vacsorára vágynék, addig ő úgy véli, hogy megteszi egy szál vörös rózsa is (vagy még az sem).

Kétségtelen, hogy egyre erősebb a környezet felől érkező nyomás Valentin-nap táján, és nehéz elkülöníteni a kapcsolat dinamikájából fakadó őszinte gesztusokat attól, amit mások sugallnak – olykor leplezetlen anyagi haszonszerzésből. Ezért is különösen fontos, hogy a pár előzetesen tisztázza egymással, kinek-kinek mit jelent ez az ünnep, ki mire vágyik (vágyik-e egyáltalán valamire ezen a napon), hiszen, ha az egyikük csak ábrándozik valamiről, elvárja, de nem mondja ki, mi lenne az, akkor nagyon valószínű, hogy csalódás éri – hívja fel a figyelmet Dr. Balogh Klára családterapeuta.