Tóta W. Árpád: Romulusz bácsi meséi

Ruszin-Szendi Romulusz leigazolása nem volt kockázatmentes lépés a Tisza Párttól. Az egyik rizikófaktor az altábornagy előélete. Megjárta a Fidesz-kormányt, sőt a honvédségi különgépet, hűségesen elismételte a hülyeségeiket Ukrajnáról különféle obskúrus csatornákon. Ez sem szerencsés, de az effajta egyedfejlődést a pártelnöknek is elfogadja a tábora. A másik szokatlan jelenség eleve az, hogy egy katonatiszt szónokol az ellenzéki szavazóknak, diszkrét gyakorlóban.

A Tisza támogatóinak ma is jelentős része a mostanra megsemmisült balliberális pártokból jön, és ott harmincöt éve nem divat a vállbojt, hadseregről beszélni pedig illetlenség.

Ennek a történelmi gyökerei ismertek és érthetők. A kommunista néphadsereg nem tette népszerűvé a honvédelem ügyét; a rendszerváltás liberális erői humán műveltségű pacifisták voltak, a szocik meg Kádár óta örültek, ha nem kell erre költeni. A Fidesz ellenzéke olyan közeg volt még két éve is, amiben egy katona nem könnyen találta a helyét.

A tüllszoknya valamivel elfogadottabb outfit volt, mint az egyenruha.