Vagy blöfföl a kormány, vagy lábon lövi magát az alkotmányosított készpénzhasználattal

Sokszor hajtott már végre hátraarcot a magyar kormány, ha hatalmi érdekei ezt kívánták. Orbán Viktor kormányfő mostani első számú gazdaságpolitikusa, Nagy Márton 2018-ban – jegybanki alelnökként – még nem helyeselte, hogy a lakosság 5700 milliárd forintnyi készpénzt tart magánál, úgy vélte, ennek legalább a feléből állampapírt kellene vásárolnia.

A költségvetés finanszírozásán túl nyilván szem előtt tartotta azt a nemzetgazdasági szinten is őrült nagy költséget, amit a készpénz előállítása, szállítása, őrzése, pótlása okoz. Csakhogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint ma az embereknél forintban és devizában mintegy hétezer milliárd forintnyi készpénz lapul, miközben az elmúlt években előszeretettel vásároltak állampapírokat is (utóbbiakból közel 13 ezer milliárdot tartanak).

Míg Európában egyértelmű trend, hogy a fizetési forgalom egyre nagyobb része terelődik át elektronikus csatornákra, készpénz-helyettesítő eszközökre, a magyar alaptörvény frissen benyújtott, immár 15. módosításában megjelent a Mi Hazánk ellenzéki párt kívánsága: e szerint mindenkinek joga lesz ahhoz, hogy készpénzben fizessen. Sőt, ez ugyanolyan erős lesz, mint a tulajdonhoz és az örökléshez fűződő alapvető jog. 

Hogy ez mit jelent majd praktikusan, a mindennapi életünkben, arról egyelőre a HVG által megkérdezett szakértők is inkább csak újabb kérdéseket és aggályokat vetnek fel. Abban viszont egyetértenek, hogy ha az új alapvető jognak nemcsak szimbolikus jelentősége lesz – vagyis nem csak annyi, hogy ott díszeleg a gránitszilárdságú alaptörvényben, és ettől még nem változik különösebben semmi –, akkor

a magyar gazdaság ismét elmozdulhat a szürke és fekete zóna irányába.

A készpénzt ugyanis előszeretettel használják azok, akiknek takargatnivalójuk van a hatóságok elől, adót kerülnének el vagy pénzt mosnának.