Vannak jelek, amelyek árulkodhatnak arról, kiket tekintett lehetséges utódjának Ferenc pápa
Miközben sok országban azt latolgatják, hogy saját bíborosaiknak van-e esélyük a pápaválasztáson, erre a kérdésre válaszolni már csak azért is nagyon nehéz, mert az elmúlt években kinevezett pápaválasztó bíborosok gyakran egymást sem igazán ismerik. Vendégszerzőnk, Görföl Tibor teológus, a Vigilia folyóirat főszerkesztője tájékozódási pontokat ad a katolikus egyház “hogyan továbbját” illetően.
Ha nem lennének forgalomban már jó néhány éve A következő pápa címet viselő könyvek, valamivel egyszerűbb és ízlésesebb lenne eltöprengeni azon, ki követheti a pápai székben az argentin Jorge Mario Bergogliót. Sajnálatos módon azonban már 2020-ban megjelentek efféle kiadványok, ráadásul olyan tekintélyes szerzőktől is, mint a nyilvános értelmiségiként nemcsak Amerikában ismert George Weigel, aki II. János Pál közeli barátja volt és terjedelmes életrajzot is írt a lengyel egyházfőről. Azóta is egymást érik a következő pápa személyével kapcsolatos találgatások, amelyek rendszeresen kiegészülnek a katolikus egyház fejétől elvárható magatartásformákat ecsetelő felsorolásokkal.
Most, 2025 húsvétja után nemcsak ezért nehéz a folytatás mérlegelése. Bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy az elmúlt években kinevezett bíborosok gyakran marginálisnak számító, kis helyi egyházak köréből érkeztek, s nemcsak a katolikusok túlnyomó többségének körében számítottak ismeretlennek, de egymást sem igazán ismerik. Nem tudni, hogyan fognak megválasztani valakit maguk közül, ha még csak a tapogatózó ismerkedés szakaszában járnak.
Szintén okoz némi nehézséget, hogy a legutóbbi három pápa viszonylag tisztán körvonalazható szerepfelfogást képviselt: Ferenc pápa elsődlegesen lelkipásztor volt, XVI. Benedek elsődlegesen tanító, II. János Pál pedig mindenekelőtt a világpolitika alakítójának és a világerkölcs őrének tartotta magát.
Elképzelhető lenne, hogy ezek után egy nagy aszkéta kerüljön a pápai székbe (másféle szerep nem igazán marad), de a pápaság politikai szerepvállalása miatt ez lényegében kizárható. És a folytatás kérdése attól sem lesz egyszerűbb, hogy az elmúlt tizenkét évben hangsúlyossá váló nagy katolikus témák között (az ökológia, a gyermekvédelem, a globális testvériség, az iszlámmal ápolt kapcsolat, a szinodalitás) nem rajzolódott ki egyértelmű fontossági sorrend, ezért pedig nem világos, hogy főként melyekhez kellene kapcsolódnia a 267. pápának.
A mi pápánk?
Egészen természetes, hogy a világ országainak jelentős részében – ahogy Magyarországon is – a „saját” bíborosuk vagy bíborosaik esélyeit latolgatják a helyi katolikusok, de az efféle lokális romantikának nem sok súlya van.