Szerencsére azt pontosan tudjuk, mi árt: az, ami itt tizenöt (huszonöt? százhuszonöt?) éve zajlik. Nem lehet gazdasági/társadalmi károkat okozni egy kis rövid távú politikai előny céljából. Nem szétverni kell a bizalmat, vagy jogállamot (szinonimák), hanem építeni. Nem elzárni az EU-s pénzcsapokat, hanem termékenyen felhasználni. Nem megosztani az országot, hanem mondjuk nem megosztani. Aki ezekkel felhagy, máris tíz százalékkal jobb hellyé tette Magyarországot. Akármiben mérve. Valós vagy potenciális GDP-ben, inflációban vagy kilátástalanságban.
Persze, hogy ez megtörténik-e, nagyrészt a választón múlik. A tankönyv szerint úgy működne egy demokrácia, hogy a szavazó átlát a politikuson és tudja, mekkora károkat okoz neki, amikor épp’ pénzosztást szervez, úgyhogy a pénzosztó politikus elbukik a következő választásokon és marad az oktatást javító politikus – ami egyébként szintén pénzosztás, csak a választó kevésbé érti.
Az emberek hülyék
Itt már jártunk (mondom, hogy kiüresedett). A viselkedési közgazdaságtan szerint az emberek nem racionális gazdasági aktorok. Nem tudnak dönteni két alma és három körte közt, az érzelmeik összevissza befolyásolják őket – esőben körte, napsütésben alma. Kiszámíthatatlanok, na. Ezért a klasszikus közgazdaságtan helyett szükség van a viselkedési közgazdaságtanra. Amikor Daniel Kahnemant, a viselkedési közgazdaságtan egyik atyját megkérdezték, hogy „tehát az emberek hülyék?”, akkor azt válaszolta, hogy nem, csak a világ túl bonyolult. Azaz igen, az emberek hülyék.
De ha az emberek hülyék, akkor a szavazók még hülyébbek. Hiszen míg a közgazdaságtanban közvetlenül a saját bőrömre megy a játék, amikor almák és körték között vacillálok, addig a szavazásba semmi értelme energiát tennem. Ugyanis úgysem számít az egy szem szavazatom a leadott milliók tengerében. Sőt, az orvossal, vagy autószerelővel szemben itt még a szakértő véleményére sem vagyok kíváncsi. Inkább követem az érzelmeimet, előítéleteimet, megszokásaimat, azaz kerülöm a kognitív disszonanciát. Úgyhogy nyugodtan
kidobhatjuk a klasszikus demokrácia modelljeinket és megalkothatjuk a viselkedési demokrácia modelljeinket.
Vagy, ahogy Churchill nem mondta, de akkor mondom én: „a legjobb érv a demokrácia ellen öt percnyi beszélgetés az átlag szavazóval.”
A komplex válasz
Jó, de valamit csak tehet az állam, hogy jobb legyen a gazdaság? Finnország, Írország, Észtország, ahol irányt szabtak és segítették és meggazdagodtak. Ez igaz, de a sikeres országok mellé tegyük oda a sikerteleneket is, ahol szintén irányt szabtak, aztán mi lett belőle. Az észak-koreákat a dél-koreák mellé, a latin-amerikai országokat, amelyeket az állami iránymutatás (a szavazó) döntött romba. Vagy a magyart.
Az nagy magyar akkumulátor gyártásról
Most éppen még olyan fényesnek sem tűnik az az akkumulátorgyártó jövő, hogy az a bánatos kormányzati összeszerelő-üzem sikerpropagandában szerepeljen. De emiatt aggódom a legkevésbé. Ugyanis azok a gyárak szerencsére nem a magyar kormány döntései. Nincs az az állami kedvezmény, ami miatt egy BYD vagy CATL dollármilliárdokat öljön egy gyár felépítésébe. Ezek a vállalatok úgy tervezik, hogy azokban a gyárakban annyi akármit állítanak elő, hogy majd megtérül a beruházás. Piaci döntés volt. Ami persze szintén sülhet el balul (lsd. Nokia), de az a dolgok természetes rendje, szemben magyar politikai elit üzleti vállalkozásainak „elbukásával”. Magyarország már akkor sokkal jobb hely lenne, ha a csődök úgy jönnének-mennének, ahogy máshol.
Az elemzői elkeseredettség egyik oka, hogy az állam szerepén nincs is konstruktív gondolkozás Magyarországon. Tűzoltás ársapkákkal, az van. Politikai okokból tönkrevert oktatás, az is van. Finnország, az nincs. Illetve nem egészen, mert az MNB-ben folyt ilyen gondolkozás. 2019-ig – amikor vélhetően elegük lett a kilátástalan küzdelemből – egészen 330 pontig jutottak, hogy hogyan lehetne Magyarország gazdasága jobb. Nem ársapkák, pálinkafőzés, százötven gyár (százötven gyár állami akaratból, egész pontosan!), óriásplakáton uszítás és multik üldözése van benne, hanem olyasmik, hogy „Egészséges társadalom”, „A közoktatási rendszer fejlesztése” vagy a „Külföldi tőke tudásának hasznosítása”.
Persze az MNB-nek könnyű. Ők nem a szavazók kegyeiért versenyeznek, ők pont azok a szakértők, amelyekre nem hajlandó a szavazó hallgatni. Ők a letűnt (soha nem is létezett?) klasszikus demokrácia képviselői.
Magyarországon dupla annyi az állami beavatkozás mértéke a gazdaságba, mint ami amúgy Kelet-Európára jellemző. Valahogy mégis Lengyelországból és Romániából nőnek ki a sikeres cégek, nem innen. Azért van, ami itt is sikeres. A belvárosi bulinegyed remek exporttermék (volt). Hogy mi a titka? Például az, hogy az államnak semmi köze hozzá, a piac nevelte ki, ezer szereplő alkotta meg. Amint az állam (önkormányzat) észrevette, kész is lett a baj. Ugyanis ők az elköltözni nem hajlandó szavazók érdekeit szolgálják ki, úgyhogy amennyire merik, fojtják meg Magyarország egykor talán legsikeresebb exportcikkét.
Lengyelország sikerére nincs egyértelmű válasz. Romániára sem. Ott nem szabott irányt az állam. Sőt, talán azzal magyarázhatjuk leginkább a sikerüket, hogy az állam nem szólt bele, hagyta működni a helyi vállalkozókat. Érdekes, mintha a hírlevél eleje is erről szólt volna.
Na, szóval az elemzőnek elege van. De talán most már másnak is.
Üzemeltetési probléma miatt az előző, május 21-i levél nem minden feliratkozónkhoz érkezett meg, ezért elnézést kérünk! Itt tudjátok elolvasni: Én parkolnék, de nem tudok.
Nyitókép: Portugália, Porto: Banksy – Genius or Vandal kiállítás (Destroy Capitalism). Fotó: Olart Fabien / Hemis.fr / hemis.fr / Hemis via AFP
Tetszik, amit olvasol? |
| Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják például a gazdaság, a menedzsment vagy a viselkedéstudomány területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külpolitikai elemzés történelmi háttérrel. |
| FELIRATKOZOM >> |
