Nemrég három klubot zárattak be a hatóságok Budapesten. A józsefvárosi Turbinát egy, az óbudai Symbolt és a ferencvárosi Arzenált két-két hónapra. Ilyen hosszú kiesések ezen az amúgy sem egyszerű terepen komoly büntetésnek számítanak. Százmillió forintos károkat is okozhatnak, legalább 150 munkavállalót, és többezres közösséget érintenek.
A bezárások a tavaly áprilisban elfogadott, szigorú drogellenes törvényre hivatkoznak. A szabályozás vonatkozó része szerint akár egy évre is be lehet záratni egy helyet (a Turbinában épp egyszerű bemondás után alakult ki a mostani helyzet – lásd a klub közleményét).
A drog rossz
Miközben a kormány a háborús rettegtetést már nem csak a kommunikációs területen kapcsolja maximumra (pedig a legeslegjobban ahhoz ért), spreading the good vibes-alapon épp újabb erővel lép a fiatalok nyakára. Valahol, valakik, feltételezem, kiszámolták, hogy még x100 szavazatot hozhat a drogosok és a hangoskodók móresre tanítása, meg a gyermekek úgynevezett védelme.
Vagy nem tudom, talán autoriter-jellegű hobbitevékenységnek lehetünk szemtanúi. Ki így szórakozik, ki úgy.
Arról, hogy az új szabályozás aránytalan súlyt helyez kulturális-közösségi terekre, vagy hogy a fűnyíróelven alapuló fellépés mennyiben rossz politika – nem azzal a valóban súlyos, épp a megvédeni kívánt gyerekeket és fiatalokat érintő problémával foglalkozik, amit zászlajára tűz –, sok szó esik a szigorodással párhuzamosan. Elmondták többen, köztük sok szakember, aki látott már közelről függőséget. Aki tudja, hogy ez a probléma összetett, szociális és gyerekvédelmi kérdés is.
Pénelopé vászna
Budapest klubszcénája, ahogy tágabban a kulturális terület, sokféle sebből vérzik. Hasonlóan a fesztiválokhoz, a kulturális értékteremtésben utazó klubokat is rendesen megtépázta az elmúlt hosszú évtized: sűrűn lakott területek esetén a folyton felmerülő lakossági problémák, a hatodik-hetedik kerület elskanzenesedése, a Covid-bezárások gyűrűző utóhatásai, az infláció, a jegyárak emelkedése, az energiaválság (never forget KATA-megszüntetés), a sokféle szabályozási környezet – vagy a tágabb, kedvezőtlen zeneipari változások. Ebből a nem teljes felsorolásból is látszik, hogy minden nehézségről ugyan nem tehet a rendszer, de azért eléggé igyekszik.
Röviden: az állam (= kormány = Fidesz) ugyan beszállt zenei nagylétesítményekbe, de jellemzően magára hagyta a kis és közepes méretű klubokat. Ezek nélkül sok alkotó egyszerűen kiesik a rendszerből (kinövi a pincéket, de nem jut el a nagyobb, 500 főnél többet befogadni képes helyekig), amellett, hogy hagyományosan innen érkezik a mainstream kreatív utánpótlása is. Ilyen, méretét tekintve se nem túl kicsi, se nem túl nagy, de sok más mellett profi koncerthelyszín és közösségi tér például a Turbina.
Többször volt már erről szó a levélben: az állami akarás köréből kieső kulturális terület – ideértve az olyan klubokat, ahol táncolni is szoktak –, olyan ellenszélben dolgozik, ami megtanította ellenállóvá tenni. Láttunk már bezáratást, vegzálást, fogócskázást rendőrökkel és furcsa kopaszokkal. Bárki, aki emlékszik a 10 évvel ezelőtti Budapest éjszakai életére is, és szeretett eljárni táncolni vagy zenét hallgatni, emlékezni fog ezekre a sztorikra. De az, hogy a terület működtetői megtanultak együtt élni a nehézségekkel, nem jelenti azt, hogy ez így lenne jól (lásd saját lábán álló független filmezés). Mikor már nehézségek mellett sem lehet működni, mi az, ami marad?
Egy város kulturális szövete nem adottság. Sok éven át fejlődik, miközben szereplői kapcsolódnak egymással, tudást osztanak meg, építkeznek, kísérleteznek és tapasztalnak.
Mikor szereplőket szisztematikusan lőnek ki – lásd független színházi világ –, a szöveten lyukak keletkeznek, és az egész rendszer sérülékenyebbé válik.
Minél kevesebb a hely, ahol emberek élőben találkozhatnak, zenét hallgathatnak, táncolhatnak, beszélgethetnek, annál szomorúbb hely lesz egész Budapest – és az egész ország.
A klubrazziák ellen nemrég tüntettek táncolással Budapesten és vidéki városokban is. Ha razzia érne egy helyen, itt vagy itt tudsz tájékozódni a jogaidról. A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK
Hol? Falk Miksa utca 13., Nagyházi Contemporary
Mi? Nem mi voltunk! Crew: "MUD" / "SÁR"
Ki? Bátory Péter, Brückner János, Fillér Máté, Szabó Ottó
Miről? „Mi az élet? Sár. És az ember benne? Arany a sárban.”
Mikor? Március 28-ig.
