Bár a januári úgynevezett rezsistop támogatás (utólagos számlajóváírás a januári fogyasztás 30 százalékának függvényében) tulajdonképpen egy levásárolható kupon, a KSH mégis figyelembe veszi a rezsiinfláció számításakor, mint árváltoztató tényezőt. Így a januári hideg miatt nem lesz ugrás az országgyűlési választás előtt publikált márciusi inflációs adatban, hanem jó eséllyel árcsökkenés.
A hazai fogyasztóiár-indexben (CPI) – közismert nevén: infláció – a januári rezsikedvezmény hatása 2026 márciusától lesz látható – jelentette be a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Márciusban és áprilisában a havi diktálás alapján számlázó fogyasztók kedvezményei jelennek meg az árindexben. 2026 májusától 2027 februárjáig pedig azoké a háztartásoké, amelyek éves vagy hőmérsékletfüggő elszámolással fizetik az energiaszámláikat.
Meglehetősen furcsa – legalábbis nem intuitív –, hogy a rezsikedvezmény egyáltalán megjelenik az árváltozásokat mutatni hivatott inflációs statisztikában.
Az energiaárak ugyanis egy fillérrel sem változtak a kedvezmény miatt. Nemhogy márciusban vagy áprilisban, de januárban sem. Egy kilowattóra áram vagy egy köbméter gáz pontosan ugyanannyiba kerül és került, mint korábban.
Emlékeztetőül: a január eleji szokatlan hidegre, és az ezzel kapcsolatos magasabb lakossági fogyasztásra reagálva a kormány 30 százalékos kedvezmény nyújtásáról döntött. Az intézkedés a „rezsistop” elnevezést kapta a propagandában.
A kedvezményről szóló kormányrendelet február 2-án jelent meg, tehát a kedvezmény utólagos. A kedvezmény deklaráltan mennyiségi: a szolgáltató úgy veszi, mintha a fogyasztó a ténylegesnél 30 százalékkal kevesebbet fogyasztott volna. A havi diktálós fogyasztók esetében a legegyszerűbb a helyzet. Mivel a januári számlákat a tényleges fogyasztásuk alapján ezek a fogyasztók februárban befizették, a fogyasztásuk 30 százalékának elengedése miatt kvázi túlfizetésbe estek – ezt a túlfizetést számlajóváírásként visszakapják, így a következő hónapban vagy hónapokban az MVM a jóváírással csökkentett összeget számláz csak ki.
Akiknél csak évi egyszer olvassák le a mérőórát – havi egyenletes vagy úgynevezett jelleggörbés elszámolásban fizetnek – az éves elszámolás alkalmával kapják meg a jóváírást a januári fogyasztásukra visszaszámított 30 százalékos mennyiségi kedvezmény után.
A rezsistopnak nevezett intézkedés egyáltalán nem érinti a lakossági energiaárakat és -díjakat. Voltaképpen az történik, hogy az állam a szolgáltatón, az MVM-en keresztül egy utólagos támogatást nyújt. A KSH maga is használja a „támogatás” kifejezést. A támogatás forint értéke a fogyasztó januári fogyasztásának és az energia árának függvénye, de ez nem változtat azon, hogy voltaképpen egy támogatásról van szó, amihez a fogyasztó számlajóváírás formájában jut hozzá, és amely összeget későbbi fogyasztásaival mintegy levásárol.
A kedvezmény ilyen formán leginkább a kiskereskedelmi gyakorlatban alkalmazott, levásárolható ajándékkuponokra hasonlít.
Ugyanakkor fel sem merül, hogy a KSH az ajándékkuponok alkalmazását figyelembe vegye az ármegfigyelések (adatfelvételek) és az árváltozások kalkulációja (árindex-számítás) során.
Például: ha valaki vesz 20 darab kiflit darabját 100 forintos áron, ám a fizetendő 2 ezer forintos végösszegből ezer forintot ajándékkuponnal fedez, az nem jelenti, hogy egy kifli ára csak 50 forint lett volna.
A „rezsistopos” támogatás lényegét tekintve úgy működik, mint a 2019-ben a nyugdíjasoknak kiosztott, fejenként 9 ezer forintnyi „rezsiutalvány” – csak most épp a „rezsistopos” számlajóváírásból fedezik a fogyasztók az energiafogyasztásukat vagy annak egy részét, míg 2019-ben és 2020-ban ugyanezt az utalványokkal tették. (De egyik esetben sem készpénzből vagy banki számlapénzből.)
A „rezsiutalványok” idején fel sem merült, hogy az árindex számítása során figyelembe kellene venni, hogy a lakosság egy része a fogyasztásának egy részének egyenértékét nem készpénzzel vagy bankszámlapénzzel egyenlítette ki.
Szó se róla, már az abszurd, hogy a KSH hónapról hónapra árváltozásokat mutat ki a lakossági energiánál, miközben a hatósági, fixen tartott árak látványosan nem változnak, egy kilowattóra áram, egy köbméter földgáz ára minden hónapban ugyanannyi. Ez volna ugyebár az úgynevezett rezsicsökkentés lényege.
A változatlan áru termékeknél kimutatott árváltozás intuitív szinten abszurd, szakmai szinten megkérdőjelezhető. A megoldás oka, hogy 2022 nyara óta a háztartási energiának két ára van, egy alacsonyabb („rezsicsökkentett”) és egy magasabb („piacinak” mondott). Az, hogy a szolgáltató melyik árat alkalmazza, a fogyasztástól függ. Havi szintre vetítve áram esetében 207 kilowattóra, gáz esetében 141 köbméter termékre az alacsonyabb árat, az e fölötti mennyiségekre a magasabb árat számolja fel a szolgáltató.
2022-ben a KSH azt a módszert választotta, hogy a háztartások összfogyasztás és a két ársáv függvényében számít egy átlagárat (egységnyi termékre, egy kilowattóra áramra, egy köbméter gázra vetítve). Így a KSH a fogyasztás szerinti súlyozással állapítja meg a termékek havi átlagárát.
Ami azért aggályos, mert
az árindexek amúgy nem a szóban forgó termékek fogyasztásának függvényei.
A példánál maradva: azt, hogy a kifli nevű termék (átlagos, több úgynevezett reprezentáns megfigyelésével megállapított) ára mondjuk 100 forintról 110 forintra emelkedik teljesen független attól, hogy a lakosság adott hónapban 190 millió darab kiflit fogyasztott el, míg az előző hónapban csak 160 millió darabot. Egyszerűen fogalmazva a kifli árának alakulását csak az befolyásolja, hogy a boltokban milyen árcédula szerepel a kifliken.
Miközben a gázárak egy éve változatlanok, a Központi Statisztikai Hivatal szerint a vezetékes gázért 33,5 százalékkal kevesebbet kell fizetni, mint egy éve. Ha a KSH a gáz esetében nem értékindexet számolna árindex helyett, majdnem 11 százalék lenne az infláció.
Igaz, a KSH nem volt könnyű helyzetben, a magasabb ársáv 2022-es bevezetését kezelni kellett. Új termékként nem lehetett azonnal felvenni a magasabb átszabású gázt és áramot a statisztikába.
A statisztikai hivatal sokáig kötötte az ebet a karóhoz, miszerint a választott módszertani megoldás megfelel a szakmai normáknak. Erről azért hosszasan egyeztetett az uniós hivatallal, az Eurostattal. Végül 2025 januárja óta az uniós módszertan szerinti harmonizált árindexben (HICP) más módszertant használnak: az árszámításban az alsó és a fölső ársáv szerinti súlyozás nem változik hónapról hónapra, az év egészében állandó.
A hazai használatú árindexben (CPI) a fogyasztási súlyozás mind a mai napig havonta változik. A háztartások összfogyasztására vonatkozó adatok azonban csak 2 hónapos csúszással állnak rendelkezésre a közműhivataltól (MEKH), így a háztartásienergia-termékek KSH által kimutatott árainak alakulását minden hónapban a két hónappal korábbi összfogyasztás befolyásolja. (A két ársáv súlyozása az összfogyasztás 12 havi gördülő átlag alapján történik – de ez technikai részletkérdés.)
A kéthónapos csúszás egyébként azt jelentette volna, hogy a január eleji szokatlan hideg miatti magasabb fogyasztás hatása először a márciusi inflációs adatban jelentkezett volna – amelyet a KSH április 8-án, négy nappal az országgyűlési választás előtt publikál.
A „rezsistop”-támogatás figyelembe vételével a márciusi és az áprilisi inflációs adatokban már nem várható kiugrás, sőt vélhetően kedvező árváltozásokról számol majd be a KSH.
Mondhatni, a kormány a „rezsistop” támogatás módszerével (fogyasztási kedvezmény alapján nyújtott számlajóváírás) két legyet ütött egy csapásra, hiszen az inflációs mutató alakulását is megtrükközte.
Bár a támogatás módszere a kormánytól származik, legalábbis felvethető, hogy a KSH figyelmen kívül hagyhatta volna a „rezsistopot” – adva, hogy
az intézkedés nem változtatott se a megfigyelhető árakon, se a háztartások tényleges összfogyasztásán.
Máshogy fogalmazva:
a kormány – az állam – voltaképpen átvállalta a háztartásoktól a januári fogyasztásuk 30 százalékának kifizetését, ám ettől még az energia nem lett olcsóbb.
Már a 2022-es kampány idején is a miénk volt az EU legnagyobb inflációja, a választás után viszont elszabadultak az árak. Volt itt energiaválság, 25 százalék fölötti áremelkedés, árstopok, kormányzati beavatkozás, aztán egy jó szintre visszatérő, majd megint megnövő infláció, és most hiába jött egy nagyon alacsony adat, újra van mitől tartani.
Nyitókép: HVG / Túry Gergely
Az amerikai elnök unortodox kortesbeszédeket tart a vesztésre álló republikánus jelöltek mellett a kampány hajrájában. Vajon hogy kell értelmezni elhatalmasodó fixációját?
