Egyre több cég kínál ruhakölcsönzést, ami ahhoz is hozzájárulhat, hogy a kihasználatlan ruhák ne kössenek ki szeméthegyeken. Több ruhabérlő cég alapítója is már a fast fashion uralom megdöntésének eszközét látja a megoldásban. De vajon tényleg viselnénk bérelt, hétköznapi ruhadarabokat is? Mennyire fenntartható ez az opció a folyamatos tisztítás és a szállítás mellett?
Majdnem mindenki viselt már bérelt ruhát életében: legyen az 18 éves korunkban abroncsos ruha a szalagavatóra, menyasszonyi ruha, hiszen (jó esetben) egyszer vesszük csak fel, vagy férfiak számára egy öltöny, vagy a klasszikus szmoking. A luxusbérlésnek az USA-ban nagy hagyománya van, mondhatnánk, hogy amolyan úri huncutságként indult: a kölcsönözhető magángépek, yachtok és luxusjárgányok után felmerült az igény a ruhákra és az ékszerekre is, hogy a gazdagok és szépek ne lássák egymást kétszer ugyanabban (és ugyanezt kicsit olcsóbban ússzák meg).
Az online térhódítással pedig a 2010-es évektől havidíj ellenében, a megosztáson alapuló gazdaság és a fenntarthatóság zászlaja alatt néhány kattintásra kerültek bárkitől a kifutók csillogó kreációi. A legújabb tendencia pedig, hogy már maguk a ruházati márkák és a kereskedők, áruházak is kínálnak nem csak megvételi, de bérlési lehetőséget is.
Soha ennyi ígéret nem hangzott el még a pártvezetőtől, mint Nagykanizsán. A részletek ugyan még homályban maradtak, de kiderült, hogyan készülnek a forró őszre Magyar Péterék.
Ha a politikai ellenfelét cigányozva, zsidózva bélyegzi meg valaki, okkal felháborodást vált ki. Ha a fogyatékkal élőkhöz hasonlítja, nincs tiltakozás. Hogy éli meg ezt az, aki tényleg fogyatékkal él?
Az egészségügyi államtitkár anyja egyszer megpofozta Gyurcsányt.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
