A nyugati orvostudomány egészen a közelmúltig sem a diagnózisnál, sem a gyógyításnál nem vette figyelembe, hogy az emberi test nem egymástól független részek egésze. Az pedig, hogy az agy, a bél és a bélben élő mikroorganizmusok sem külön-külön működnek, hanem folyamatosan kommunikálnak egymással, egészen forradalmi felismerésnek számít.
Az utóbbi évtized kutatásainak alapján ma már tudjuk, hogy a testünk és a lelkünk folyamatos kommunikációja hatással van a fizikai és a mentális egészségünkre, a közérzetünkre és az érzelmeinkre is. Az úgynevezett bél–agy kapcsolat ma az egyik legizgalmasabb kutatási terület, a megértése pedig közelebb vihet a jobb és egészségesebb élethez.
A bél–agy kommunikáció feltörekvő tudományága előrevetíti azt is, hogy az egészségügyi ellátórendszernek is át kell alakulnia, hogy ne csak az egyes részeinket kezelje, hanem összetett egységként tekintsen ránk.
Érdekes módon a nyelv az orvostudománynál jóval korábban megragadta a bél és az agy közötti kapcsolatot, hiszen amikor azt mondjuk, hogy zsigerből reagálunk vagy remeg a gyomrunk, esetleg gyomorforgatónak találunk valamit, akkor pont arról a jelátadásról beszélünk, amely az agyunk és a második agyunk, azaz a bélrendszerünk között zajlik.
Az emésztőrendszerünket hajlamosak vagyunk olyan gépezetnek tekinteni, amely feldolgozza és hasznosítja a beérkező táplálékot, a fel nem használható részektől pedig megszabadul. Pedig ennél sokkal többre képes, és sokkal nagyobb szerepet játszik a testünk működtetésében.
Kényszerhelyzetben van Orbán: Tusványoson újat és nagyot kell mondania, mint például egy vaskos jóléti csomag vagy egy népszavazás, emellett csak „kötelező elem” lehet Magyar Péter, az LMBTQ-emberek és az ukránok pocskondiázása. A Tisza elnöke sem dőlhet azért hátra: fel kell vennie a kesztyűt és kormányzóképességet is kell mutatnia.
Kigyulladt egy kioszk, a tűz átterjedt a kis boltokra, ahol egymás után robbantak fel a túlhevült gázpalackok.
A katasztrófavédelem több tanácsot is adott a várható rossz idő miatt.
