A nyugati orvostudomány egészen a közelmúltig sem a diagnózisnál, sem a gyógyításnál nem vette figyelembe, hogy az emberi test nem egymástól független részek egésze. Az pedig, hogy az agy, a bél és a bélben élő mikroorganizmusok sem külön-külön működnek, hanem folyamatosan kommunikálnak egymással, egészen forradalmi felismerésnek számít.
Az utóbbi évtized kutatásainak alapján ma már tudjuk, hogy a testünk és a lelkünk folyamatos kommunikációja hatással van a fizikai és a mentális egészségünkre, a közérzetünkre és az érzelmeinkre is. Az úgynevezett bél–agy kapcsolat ma az egyik legizgalmasabb kutatási terület, a megértése pedig közelebb vihet a jobb és egészségesebb élethez.
A bél–agy kommunikáció feltörekvő tudományága előrevetíti azt is, hogy az egészségügyi ellátórendszernek is át kell alakulnia, hogy ne csak az egyes részeinket kezelje, hanem összetett egységként tekintsen ránk.
Érdekes módon a nyelv az orvostudománynál jóval korábban megragadta a bél és az agy közötti kapcsolatot, hiszen amikor azt mondjuk, hogy zsigerből reagálunk vagy remeg a gyomrunk, esetleg gyomorforgatónak találunk valamit, akkor pont arról a jelátadásról beszélünk, amely az agyunk és a második agyunk, azaz a bélrendszerünk között zajlik.
Az emésztőrendszerünket hajlamosak vagyunk olyan gépezetnek tekinteni, amely feldolgozza és hasznosítja a beérkező táplálékot, a fel nem használható részektől pedig megszabadul. Pedig ennél sokkal többre képes, és sokkal nagyobb szerepet játszik a testünk működtetésében.
Mennyivel növekszik egy férfi értéke, ha tizenöt centivel magasabb? Mennyi esélye van párt találnia egy társkeresőn egy kedves, átlagosan kinéző, átlagosan jól kereső nőnek, ha nincs semmi speciális tulajdonsága? Mi a társkeresés beépített kockázata? Egy harminckilenc éves nő még harmincasnak számít? Kritika a Többesélyes szerelem című filmről.
