Az első gyermek megszületésével háromtagúvá bővül a család. Más kihívásokkal néz szembe egy klasszikus családi formáció, mint a gyermekét egyedül nevelő szülő, nagyszülő, vagy az, aki az örökbefogadás mellett döntött.
Nemcsak többet esznek, de boldogabbak is azok, akik megosztják másokkal az étkezés örömét, akár ünnepi alkalmakkor, akár egy munkaebéd során ülnek közösen asztalhoz – állítja egy friss kutatás. De miért használható az érzelmi jóllét mérőszámaként a közösen elköltött vacsora? Mit (ne) tegyünk, hogy valóban boldogító legyen az együttlét a fehér asztal mellett? És milyen lehetőségeket rejt a magányos étkezés?
Bár elég gyakran használjuk a lelki társ kifejezést, az, hogy mit is értünk rajta, meglehetősen homályos. Szoros összetartozás-érzést, vagy ha hasonló reakciókat adunk a világ dolgaira, netán ha közös a hobbink? Vagy talán intenzív impulzusból felépítünk egy illúziót, amire mindannyian vágyunk, ezért felnagyítunk és valóságossá hazudunk valami fantáziát? Nincs egyetlen jó válasz, de vannak ide kapcsolódó érdekes történetek.
Az érzelmek gyakorlása, a társas kötődés erősödése, a hétköznapi gondoktól való menekülés – sorolják a pszichológusok, mire lehet jó, ha történelmi filmeket nézünk. Mikor lehet hasznos a nosztalgiázás? Miért élünk át gyászt, ha meghal a kedvenc szereplőnk? És miben hat ránk másként a Hunyadi, mint A Bridgerton család?
Senki sem akar szenvedni. Felnőttkorunkban azonban kudarcos párkapcsolataink rákényszeríthetnek, hogy szembenézzünk elérhetetlen apánkkal. Már ha valóban szeretnénk bensőséges párkapcsolatot, és bátrak vagyunk elviselni a fájó érzéseket.
Bár a kivándorlás problémáit mindenki máshogy éli meg, tudatosan érdemes készülni azokra a mentális kihívásokra, amelyekkel óhatatlanul szembesül az, aki idegen országban kezd új életet. Milyen kultúrsokk és többletstressz éri a kivándorlókat? Miért kell energiát fektetni a mikrokapcsolatokba? És az új helyen milyen pszichés előnyök kompenzálhatják a magány és a szorongás nyomasztó érzéseit?
Egyre többen választanak párt maguknak más országból, más kultúrából. Milyen esélyeik vannak az ilyen vegyes házasságoknak, mire érdemes figyelni? Erről szól egy szokatlan párterápia története, amelyben egy magyar nő és egy indiai férfi törekszik egymás megismerésére, megértésére.
A viszonylag fiatalnak számító pozitív pszichológia azt szeretné elérni, hogy a lélektan tudománya ne csak az élet legrosszabb dolgainak a kijavításán fáradozzon. A pszichológia legalább olyan mértékben legyen az erő és az emberi kiválóság tudománya, amilyen mértékben a gyógyításé.
Nincs különbség egyéni vagy csoportos kirekesztés között, minden közösségből való kizárás a társadalmi normákról is árulkodik. Milyen érzelmeket élnek át a kirekesztettek, és hogyan lehet ezekkel megküzdeni? Miért van (e téren is) nagyobb felelőssége a politikusoknak? És hogyan működik a társadalmi lelkiismeret?
Mi lenne, ha azt mondanám, létezik az igazi? Lehet, hogy egyedül vagy, lehet, hogy fásult kapcsolatban élsz, de a lelked mélyén még hiszel abban, hogy rád is vár valahol valaki. Vele már az első találkozásnál úgy érzed, mintha villám csapott volna beléd. Mintha találkoztatok volna már egy másik életben. Ha a végsőkön túl is kitartasz, akkor elérheted, ami keveseknek sikerül: újra egyesülhetsz a lelked másik felével, az ikerlángoddal.
Nagyon sokféle negatív érzést válthatnak ki belőlünk az éghajlatváltozással és a természet pusztulásával kapcsolatos jelenségek, ám az ökoszorongásnak lehet pozitív hatása is a pszichénkre. Van-e különbség a „hagyományos” és a klímaszorongás között? Miért rossz módszer negatív hírekkel riogatni? Hogyan juthatunk el a solastalgiától a biofíliáig?
A bőség zavara gyakran megbénítja vagy felületes kapcsolódáshoz szoktatja azokat, akik online keresnek társat, de számos más oka is van, hogy sokan vannak egyedül manapság. Miért érezzük úgy, hogy a nagyobb merítésből sem találunk megfelelőt? És hogy kéne ismerkedni, hogy tartós párkapcsolatot találjunk?
A pénzügyi döntéseinket nem pusztán a logika, hanem az érzelmek, különféle mentális csapdák és társadalmi hatások is alakítják. A felelőtlen költekezést ezért csak stabil önismerettel és tudatossággal tudjuk elkerülni, különösen olyan időszakokban, amikor még az állam is fogyasztásra ösztönöz. Mit kell tudni a csoportnyomás hatásáról? Miért veszélyes a mentális könyvelés? És mi fán terem a hedonikus adaptáció?
Ha munkáról van szó, valamiért természetesnek vesszük a jutalmazás-büntetés alapú motivációs eszközöket, miközben ezek csak szűk határok között működnek. Annál többet ártanak viszont a kreatív, koncepcionális képességeknek, amelyek a jövőbeli fejlődés zálogai. Ideje figyelembe venni egy harmadik motiváló tényezőt: az ember mélységes vágyát arra, hogy kezébe vegye a saját sorsa irányítását.
Bolti reklamáció, munkahelyi viták, párkapcsolati konfliktusok? Életünk minden területén döntő, hogyan kommunikálunk. Azaz valójában az a fő kérdés, fejlesztjük-e a személyiségünket.
Hogyan egyeztetjük össze az egyéni vágyainkat egy elkötelezett párkapcsolatban, a rövid és hosszú távú céljainkat, amelyek esetleg különbözhetnek a partnerünkétől, hogy mindkettőnk számára biztosítva legyen az egyéni fejlődés és közben egymás felé közeledjünk?
Ne mondjuk, kérdezzük! Egyebek mellett ez is szerepel Steven Bartlett világhírű befektetési és marketingszakember alapelvei között, amelyeket Egy CEO naplója – A munka és a magánélet 33 törvénye címmel publikált. Az üzletemberként és podcast-házigazdaként is sikeres vállalkozó gondolatai hasznosak lehetnek azoknak is, akik önmagukon akarnak változtatni, és akik az üzleti életben szeretnének jobban boldogulni – a kettőt sokszor nem is lehet elválasztani.
Mi történik érzelmi szinten a gyermekünkben, ha túl bizalmas viszonyt alakítunk ki vele? Hogyan változik meg a kapcsolatunk, ha túl szoros, nem a korának megfelelő érzelmi kapcsolódás jön létre, és ártunk-e vagy használunk azzal, ha mindent „őszintén”, már-már túl őszintén megosztunk vele?
Csak másokkal megosztva, másoktól segítséget kérve lehet sikeresen feldolgozni egy sérült vagy gyógyíthatatlanul beteg gyermek nevelésével járó lelki terheket. Milyen kusza és nyomasztó érzelmek gyötrik az érintett szülőket? Hogyan veszíthetik el annyira a reményt, hogy akár az öngyilkosság gondolata is felmerül bennük? Milyen stratégiával találhatnak kiutat a kétségbeesett helyzetükből?
Aki azt állítja, hogy a gyermeke(i) érkezése nem változtatta meg gyökerestül az életét, az nem mond igazat, vagy nagyon hazudik. A kényszerű lemondásokat strigulázó lista égig ér. Ám a frusztrációt a gyerkőcök okozta örömök kompenzálják, ráadásul a munkavégzésben is hasznunkra lehet a tapasztalás.