Még ha az egészségügyi szakemberek szükségszerűen egy bizonyos szókincset használnak is az egészség és a betegség komplexitásának egyszerűsítésére – például azt mondják, valaki III. vagy IV. stádiumban lévő rákbeteg –, a legtöbb orvos ma már egyéneknek látja a pácienseket: kerülik az egy kaptafára ráhúzható kezeléseket, amikor csak lehetséges. Nemcsak mindenki mástól különbözünk jelentős mértékben, hanem állandóan különbözünk saját magunktól is.
Csakugyan: egyikünk sem mi vagyunk. Az atomok, amelyekből a testünk felépül, bármely adott pillanatban különböznek az előző pillanat atomjaitól. Valójában 7-10 évenként a testünket alkotó atomok 100 százaléka kicserélődik. Gondoljuk át röviden, mit jelent ez a gyógyszerekre nézve! A gyógyszereket nem genetikai klónokon tesztelik: a tesztalanyok között lesznek magasak, alacsonyak, testesek, vékonyak, gyorsabb vagy lassabb anyagcserével rendelkezők.
A gyógyszert elvileg hozzáigazítják legalább a testtömegünkhöz, de gyakran úgy vesszük be, mintha kifejezetten ránk szabták volna. Rá kell hangolódnunk a testünkre, akármit veszünk is be, és észre kell vennünk minden, akár egészen kis hatást is. Így megbeszélhetjük az orvosunkkal, hogy kicsit többet vagy kevesebbet vegyünk-e be, vagy akár abba is hagyhatjuk a szer szedését, ha ezzel összességében nagyobb hatást érünk el.