Nyaraljon izgalmasabban, mint Orbán Viktor a távoli horvát szigeten, delfinekkel és földalatti labirintussal
Bemutatjuk Lastovót, ahol nem csak a föld felett, hanem alatta is lehet túrázni.
A biztonságérzet alapvető emberi szükségletünk. Evolúciós örökségünk, hogy folyamatosan monitorozzuk a környezetünket – legyen szó természeti veszélyekről, társas kapcsolatokról vagy társadalmi-gazdasági változásokról –, hogy felmérjük, biztonságban vagyunk-e. A kontroll igénye önmagában nem jó vagy rossz, hiszen emberi természetünk sajátossága, mivel nem szeretnénk kiszolgáltatott helyzetbe kerülni.
Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a kontrolláló viselkedés biztonságot, stabilitást teremt a párkapcsolatban: például amikor a párunkkal közösen szabályokat állítunk fel, és ezek betartásával biztonságos érzelmi környezetet hozunk létre, ami egyben kijelöli az énhatárainkat is. Ilyen szabály lehet például, hogy nem kiabálunk egymással, vagy hogy hetente egy estét kettesben töltünk.
Ellenőrzés, kisajátítás
Ugyanakkor léteznek a kontrollnak olyan formái, amelyek tudatosan vagy tudattalanul a másik szabadságának korlátozását, önállóságának leépítését célozzák – például ha valaki túlzott féltékenységgel vagy egyéb érzelmi manipulációval igyekszik befolyásolni a másik ember viselkedését és döntéseit.
Ennek egyik formája az úgynevezett kényszerítő kontroll, amikor a partnered rendszeresen beszámoltat arról, hol vagy, mit csinálsz, kivel találkozol. Előfordulhat, hogy GPS-en követi a mozgásodat vagy a közösségi médiában figyeli minden online tevékenységedet. Fontos megjegyezni, hogy egészséges kapcsolatban jogod van saját időre és térre, nem vagy köteles elszámolni minden perceddel a partnerednek.
Bűntudatkeltés, áldozatszerep
Shutterstock
A túlzott kontroll sok esetben a másik fél szabadságának részleges korlátozásához is vezethet, amikor mondjuk féltékenységre hivatkozva megpróbálja elérni a párod, hogy kevesebbet találkozz azokkal az emberekkel, akik neked fontosak. Ez a viselkedés gyakran társul érzelmi manipulációval, mint például a bűntudatkeltés, az áldozatszerep hangsúlyozása vagy a szeretet feltételekhez kötése. Íme egy példa: „Már megint egyedül fogom érezni magam a hétvégén, ha elmész horgászni a barátaiddal. Ha igazán szeretnél, nem hagynál egyedül.”
A túlzott beavatkozás a partner döntéseibe szintén a másik tetteinek, gondolkodásának és érzéseinek az irányítására szolgálhat. Ezek a mintázatok idővel aláássák az autonómiát, az önbizalmat és az egészséges kapcsolati egyensúlyt, ha pedig rendszeresen előfordulnak, alapját képezhetik a toxikus és bántalmazó kapcsolatoknak.
