A körforgásos gazdálkodás alapgondolata egyszerű: ami egyszer már elkészült, annak az értékét érdemes minél tovább megőrizni. A hagyományos, lineáris gazdasági modell ezzel szemben arra épül, hogy kitermeljük a nyersanyagokat, terméket gyártunk belőlük, használjuk, majd lecseréljük és végül kidobjuk őket. Ez a logika azonban egyre nehezebben tartható fenn. A nyersanyagok végesek, kitermelésük és feldolgozásuk komoly környezeti terheléssel jár, az ellátási láncok sérülékenysége pedig közvetlen üzleti kockázatot jelent.
A körforgásos modell ezért nem egyszerűen az újrahasznosításról szól. A hangsúly azon van, hogy a termékek, alkatrészek és alapanyagok minél tovább használatban maradjanak. Ami javítható, azt érdemes megjavítani, ami felújítható, azt újra munkába állítani, és csak akkor bontani vissza alapanyagokra, amikor a további használat már nem ésszerű. Sokszor az a legfenntarthatóbb erőforrás, amit egyáltalán nem kell újra előállítani.
Ez az intralogisztikában különösen fontos kérdés. A targoncák és más anyagmozgató berendezések nagyértékű, hosszú élettartamú eszközök, amelyek jelentős mennyiségű acélt, rezet, elektronikai alkatrészt és akkumulátor-alapanyagot tartalmaznak. A fenntarthatóság itt egyre kevésbé különálló környezetvédelmi kérdés, inkább a teljes életciklus gazdaságosságának része: az üzemeltetőknek egyszerre kell figyelniük a költségekre, a megbízhatóságra, a rendelkezésre állásra és az erőforrások felhasználására.

Nem biztos, hogy újat kell venni
A körforgásos szemlélet egyik kulcsa, hogy ne csak azt nézzük, mikor kell lecserélni egy gépet, hanem azt is, mennyi érték maradt még benne. Egy targonca első használati időszakának vége nem feltétlenül jelenti az élettartam végét. Ha a konstrukció tartós, a főegységek megfelelő állapotban vannak, és a gép szakszerűen felújítható, újabb életciklus kezdődhet.
Ehhez persze nem elég néhány alkatrészt kicserélni. A körforgásos működés akkor válik valódi üzleti modellé, ha már a termék tervezésénél figyelembe veszik a javíthatóságot, a tartósságot, az alkatrészek újrafelhasználhatóságát és az életciklus végén történő újrahasznosítást. Ehhez kapcsolódhatnak a tartós bérleti konstrukciók, a rendszeres karbantartás, a gyártói visszavétel és a professzionális felújítás is. Így egy gép nemcsak egyetlen vállalatnál teremthet értéket, hanem több egymást követő életciklusban is.
A modell üzleti szempontból is kézzelfogható előnyöket kínálhat. Ha kevesebb új alapanyagra van szükség, mérséklődhetnek a gyártási költségek és a globális beszállítói láncoktól való függőség is enyhülhet. A felújított berendezések pedig az új gépeknél kedvezőbb beruházási alternatívát jelenthetnek azokban a munkafolyamatokban, ahol nincs feltétlenül szükség vadonatúj eszközre. Egy raktár kapacitásának bővítésénél például nem minden feladatra indokolt ugyanazt a beruházási szintet választani.
Százezer targonca új életciklusa
A Jungheinrich saját működésében a körforgásos gazdálkodást hosszú távú vállalati stratégiaként kezeli. A megközelítés a terméktervezéstől az üzemeltetésen és karbantartáson át egészen a felújításig és az újrahasznosításig terjed. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb példája a vállalat Németországban, Drezda közelében működő használtgép-felújító központja, ahol 2026 júliusában elkészült a 100 000. felújított targonca.
A 2006 óta működő központ ma már több mint 13 500 négyzetméteres gyártási területen üzemel, ahol mintegy 200 munkatárs dolgozik a felújítási folyamatokon. A Jungheinrich Romániában, Ploiești-ben is működtet hasonló üzemet.
A professzionális felújítás itt jóval többet jelent egy alapos tisztításnál és néhány alkatrész cseréjénél. A targoncákat szabványosított folyamatban vizsgálják át, szétszerelik, az egyes elemeket ellenőrzik, felújítják vagy szükség esetén kicserélik. Az összeszerelést műszaki ellenőrzések és funkcionális tesztek követik. A vállalat több felújítási szintet kínál az eltérő igényekhez; a legmagasabb minőségi kategóriát az ötcsillagos JUNGSTARS gépek jelentik.
„A Jungheinrich targoncáinak tartós minősége teszi lehetővé, hogy az ipari járműveket egy újabb életciklusban is biztonságosan és gazdaságosan lehessen üzemeltetni” - hangsúlyozta Tino Alban, a klipphauseni felújítóközpont üzemvezetője.

80 százalékkal kisebb karbonlábnyom is elérhető
A körforgásos modell eredményessége akkor válik igazán érthetővé, amikor konkrét számokat nézünk. A Jungheinrich adatai szerint egy JUNGSTARS targonca professzionális felújítása az új gép gyártásához képest akár 80 százalékkal kevesebb szén-dioxid-egyenértékű kibocsátással járhat. Ennek oka, hogy a gép vázszerkezete, ellensúlya és számos más főegysége tovább használható, ezért kevesebb új alapanyagra és gyártási energiára van szükség.
A drezdai felújítóközpontban a körforgási arány eléri a 99 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozott gépekből és a kapcsolódó csomagolásból származó anyagok túlnyomó része újrafelhasználás vagy anyagában történő újrahasznosítás révén visszakerül a körforgásba.
A szemlélet az akkumulátorokra is kiterjed. A használt lítiumion-akkumulátorok állapotát és fennmaradó kapacitását megvizsgálják, majd ahol lehetséges, második életciklusban hasznosítják őket. A vállalat emellett az akkumulátorok professzionális felújításának további lehetőségein is dolgozik.
A raktár fenntarthatósága nem csak a kibocsátásról szól
A Jungheinrich megközelítése alapján a körforgásos gazdálkodás az intralogisztikában nem egyetlen intézkedésből áll. A hosszabb élettartamra tervezett termék, a rendszeres karbantartás, a visszavétel, a bérleti modell, a felújítás és az újrahasznosítás együtt alkothat olyan rendszert, amelyben az erőforrások hosszabb ideig maradnak használatban.
„A fenntartható raktár számunkra nem pusztán alacsonyabb kibocsátást jelent” – mutatott rá Horváth Zoltán, a Jungheinrich Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. „A cél az, hogy ügyfeleink a teret, az energiát és az anyagokat hatékonyabban használják, az értékes erőforrásokat pedig minél tovább körforgásban tartsák. A körforgásos megoldások ezért nemcsak környezetvédelmi szempontból fontosak: gazdasági értéket is teremtenek, és hozzájárulnak a kiszámíthatóbb, biztonságosabb működéshez”.
A megközelítés lényege tehát nem az, hogy mindenáron újrahasznosítsunk mindent, hanem hogy a lehető legtovább őrizzük meg a már létrehozott értéket. Egy nagy értékű ipari gépnél ez azt jelenti, hogy előbb érdemes megvizsgálni a további használat, a javítás vagy a felújítás lehetőségét, és csak ezután következhet az anyagában történő újrahasznosítás.
Ez a gondolkodás üzleti szempontból is egyre relevánsabb lehet. Ha egy berendezés több életcikluson keresztül képes biztonságosan és gazdaságosan működni, akkor az első használati időszak lezárulta nem feltétlenül veszteség, hanem egy újabb értékteremtő szakasz kezdete. A jövő intralogisztikájában ezért könnyen lehet, hogy nem az lesz a legjobb döntés, ha mindenből újat vásárolunk, hanem az, ha pontosabban felismerjük, mennyi használható érték maradt még abban, ami már megvan.