Így szépül a Lánchíd, amíg mi alszunk
Csikkek, eldobott mekis poharak, benzingőz és kipufogógáz: a főváros ikonikus pontjain is megannyi szemét és szennyeződés gyűlik össze. Amikor azonban nyugovóra térünk, egy éjszakai csapat lendül akcióba: egész évben folyamatosan takarítják a fővárost a járdáktól az aluljárókig. A műveletből Budapest egyik legszebb látványossága, a Lánchíd sem maradhat ki. Az emblematikus híd éjjeli “nagytakarítása” évente kétszer zajlik, a precízen szervezett munkamenet pedig amellett, hogy hasznos, még érdekes látványt is nyújt az arra járóknak.
A hídtakarítók munkáját kevesen látják, még kevesebben értik. Nem készül róluk film, nem találkozunk velük óriásplakátokon, de reggel, amikor elsőként lépünk a hídra, már az ő nyomukban járunk. A Lánchíd takarítása nem egyszerű improvizáció: minden fázisa előre tervezett, és minden jármű összhangban dolgozik a többivel.
Bár a nyári kánikulában is zajlik a szükséges mértékű kisebb tisztogatás, az “átfogó nagytakarításra” évente kétszer kerül sor: tavasszal, amikor a fagyok elmúltak, és ősszel, mielőtt a hideg beköszöntene.
Ezúttal az év első takarítását figyeltük meg, ahogyan a BKM Zrt. 9 fős csapata zuhogó esőben számol le a fél éve gyűlő kosszal. A híd lezárása után, este fél tizenkettő körül vágnak bele a munkába, és akár hajnalig is dolgoznak, hogy a hidat megtisztulva adják át újra a forgalomnak.
Ilyenkor a közterület-takarítók többféle gépet is bevetnek: középről indulva tisztítják végig mindkét oldal korlátait, a karzatokat, a járdafelületet. A műveletet bonyolítja, hogy a Lánchíd szerkezete kisebb mozgásteret biztosít, mint például a Szabadság hídé: itt valamivel macerásabb a munka.
Feketék voltak a kosztól az oroszlánok
A Lánchíd esetében ilyenkor nem az úttest, hanem a szerkezeti elemek takarítása a legfőbb cél. A pilonokon – vagyis a két nagy kapun – könnyen megtapad a mindennapos kipufogógáz, a szállópor, a benzingőz.
“Sokan nem is emlékeznek, hogyan festett a Lánchíd a felújítás előtt: még 6-7 éve is feketék voltak az oroszlánok és a pilonok, de a graffitik is naponta újratermelődtek.
Régebben kefével, környezetbarát vegyszerrel kellett rendszeresen letisztogatni ezeket a firkákat. Ma már kivédi őket az a speciális taszítóréteg, amivel bevonták a híd felületét, de összehasonlításképp, az Alagút túloldalát havonta kell takarítani” – mondja Sós Dezső, az önfelszedő autó vezetője, akit a csapatban csak Faternak becéznek.
A munka menete a következő: első lépésként megnedvesítik a felületet. Ezt követi a gőzborotva, amelyet egy kis furgon húzta pótkocsira szerelnek fel. A gázolajas motorral hajtott, 100 bar nyomású kompresszor vegyszeres vizet juttat a tartályba, ahonnan pisztollyal lövik ki, feloldva minden szennyeződést a felületeken. Ezután következik a locsolókocsi, ami minden érintett részt leöblít tiszta vízzel, majd végül az önfelszedő seprőautó halad végig, hogy tökéletes tisztaságot hagyjon maga után.
Ezek a gépek 2,5 méteres magasságig érnek el. A kimaradó részeken, így például az oroszlánokon is, a KT (Köztisztasági szolgáltatási csoport) brigádjai, az úgynevezett “kéziek” dolgoznak kefével és gőzborotvával. A járdákon pedig már csak a legkisebb gépek tudnak végighaladni két kefével, begyűjtve, amit a kéziek lesúroltak a felületről.
“Olyan autó, amiben öröm dolgozni”
Az önfelszedő seprőautó igazi monstrum: működésének lelke egy speciális ventilátor, amit olajnyomás hajt. Ez vákuumot hoz létre, amit egy hengeres csövön keresztül vezetnek le az úttestre. Egy nagy, hosszú és egy kisebb seprű gondoskodik róla, hogy a hulladék eljusson a szívócsőhöz – mindkettő magassága és fordulatszáma is állítható.
“Az alváz az egyik vezető járműgyártó prémium munkagép-platformja, amelyre akár 68 különböző szerkezetet lehetne csatlakoztatni a fűkaszától a villanyoszlop-mosóig. A motor 8 ezer köbcentis, 6 hengeres, 1200 newtonméteres forgatónyomatékkal” – sorolja a paramétereket a vezetője, Fater, azaz Sós Dezső.
A gép maximális sebessége munkavégzés közben mindössze 5-6 km/h, aminek jó oka van: „Ahogy otthon sem lehet kapkodva porszívózni, ez a gép is lassan haladva szedi fel a legtöbb szemetet.”
Az önfelszedő pedig a szemét 95 százalékát magához vonzza: homokot, vizet, darabos hulladékot, például műanyag poharakat, sőt gyakran a rágógumit is. „Olyan autó, amiben öröm dolgozni. Hamar el is telik a műszak, ha az ember olyasmit csinál, amit szeret” – teszi hozzá a vezető.
Locsolás vagy úttisztítás? Nem mindegy!
A takarítás nem csak esztétikai kérdés: a munkával csökken a szállópor, eltűnnek a defektet okozó tárgyak, a járdán kevesebb lesz a cigarettacsikk. Egyszóval reggelre egészségesebb, tisztább hellyé válik a város.
A takarítóknak az úttisztítás mellett kánikula idején feladatuk a locsolás is, ami bár ugyanazzal a járművel történik, mégis külön művelet.
Úttisztításkor a locsolókocsi 7 ezer literes tartályából hideg vizet lőnek ki 30 bar nyomással. Ilyenkor a két mosólécre szerelt fúvókák és az alsó kacsának becézett, csőr alakú szerkezet tolja ki a szennyeződést az út szélére, ahonnan az önfelszedő autó összeszedi azt. Erre esőzések idején is szükség van, mivel az eső a koszt csupán fellazítja – eltüntetni viszont, a közhiedelemmel ellentétben, nem tudja.
A hőségriadó idején alkalmazott locsolás célja ezzel szemben a hűtés: ilyenkor a két felső kacsa is bekapcsolódik a munkába. A nedvesítés után a párolgás révén hőelvonás történik, így egy lakótelepi szakaszon például 28-ról 22 fokra is csökkenhet a levegő hőmérséklete, segítve a lakók éjszakai pihenését.
Ezek a járművek este 10 és reggel 5 között a forgalommal szemben is közlekedhetnek, ha a munkavégzés indokolja. Ezzel azonban nincs mindenki tisztában, és előfordul, hogy még a buszsofőr is meglepődik rajta – ami néha embert próbáló helyzetet szül.
Emellett az éjszakai műszak része az aluljárók rendbetétele is: száraz takarításuk seprűvel, gépekkel, 0 fok feletti hőmérséklet esetén vizes takarításuk, aminek során a brigádtagoknak néha a szociális munkás szerepét is el kell látniuk. Bár nem hivatalos feladat, ez is visszatérő része a napi munkavégzésnek.
Az éjszakai közterület-takarítók feladata tehát sokrétű és kihívásokkal teli. A város pedig hálás lehet azoknak, akiknek a munkájára kevesen gondolunk, de a hiányát nagyon is észrevennénk. Ha nem is kérnek reflektorfényt, amíg mi alszunk, ők gondoskodnak róla, hogy Budapest másnapra is élhető hely maradjon.
Nyitókép: Bielik István
A tartalom a Budapesti Közművek együttműködésével, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
