szerző:
Tetszett a cikk?

Még kicsit megráncosodni sem volt ideje az alig három éve megjelent sorozatnak, máris új arcot kapott a V60-as család. A középkategóriás kombik közt mára rég nem csak a praktikum számít, egy ilyen autó is legyen izgalmas. A Volvo V60 D5 AWD Polestar pont ilyen.

Egy autógyártó szempontjából mindenképpen jól indul az a teszt, amikor a két és fél éves gyerek a bölcsiből kilépve elkiáltja magát, hogy aszta, de szép autó. Mindezt úgy, hogy akkor még nem is tudja, hogy ezzel furikázik majd egy hétig. Igen ez a Volvo sem az a hatalmas doboz már, amelyekért leginkább az apukák voltak oda a családból. Az átrajzolt V60-as, amelynél lényegében összefésülték a modellkínálat megjelenését – eltűntek a külön álló lámpatestek – összességében mégis konzervatívabb talán elődjénél.

A tesztre kapott V60 D5 AWD Polestar azonban valamitől különleges. Amolyan volvósan, de mégis egyedi. Egy márka talán nem is jelezhetné szerényebben, hogy modelljének teljesítménynövelt darabjával van dolgunk. Na, jó a dupla króm kipufogó végek gyanúsak, de ezen kívül tényleg semmi, csak egy apró kék négyzet alakú műanyag matrica a kocsi hátfalán a felirattal: Polestar.

Mindezzel összhangban egy igazi volvós sem jelezheti finomabban, amikor egy okoskodó autótudorral összeakad, hogy nem akármilyen Volvója van. Csak hátrasétálnak a kocsi mögé, a tulaj megkopogtatja a körmével a kis kék négyzetet: tudod-e barátom mi ez?

Ilyenkor két eset lehetséges, vagyis inkább egy. A másiknak fogalma sem lesz mi az a Polestar. Ekkor pedig lehet hengerelni és előadni, hogy mivel is találkozott a szerencsés érdeklődő. A Polestar változat ugyanis egy jó kis gyári chiptuningot takar. Ha nagyon egyszerűsítünk, ez olyan a Volvónak, mint a BMW-nek az „M” vagy az „AMG”a Mercinek illetve az Audinak az „RS” vagyis a „performance” modell.

A normál 2.4 literes öthengeres dízel 215 lóerős teljesítményét és 470 Nm-es nyomatékát emelte meg a gyáris sportrészleg 230 lóerőre és a már-már igazi izomautók magasságába tartozó 470 Nm-re. Az öthengeres motor hangja pedig tényleg olyan, mint, amikor a klasszikus felállású, négytagú rock zenekar kap még egy hangszerest. Kiteljesedik a hangzás.

Azt pedig külön meg kell jegyezni, hogy ez az utolsó sorozat a Volvónál az öthengeresekből. Jönnek a turbós négyhengeresek, amelyekkel két év alatt kipucolja öt és hat hengereseit a Volvo, ezt a motort például egy kétliteres váltja majd, ugyan ennyi lóerővel és 20 százalékkal kisebb fogyasztással.

D.P.

Ha valamit nagyon éreznek a skandinávok zsigerileg, az az ergonómia, hogyan kell valamit kifinomultan berendezni. Az ülések, a színek és a formák. Itt semmi sem csillog, tükröződik vissza a szélvédőről. A középkonzol kivékonyított lapja nagyon szép, az aluhatású műanyagelemek, azon kívül, hogy nem valóban alumíniumból készültek, kifinomultak. Talán a kezelőszervek kívánnak egy kicsit több odafigyelést, mint egy átlag német prémiumautóban. A jobb oldali tekerőgombbal lehet mindent irányítani, amit manapság inkább a könyöklőhöz közel a kardánboxra szoktak helyezni, így még kevésbé kell a tekintetünket levenni az útról. A prémium „apróságok” mint a kormánykerékfűtés, a jó erős ülésfűtés, vagy a műszerfalra irányított befúvó, amely megakadályozza, hogy esetleg párásodjon elismerésre méltó. Éppen ezért, kissé meglepő a közel 17 millió forintos autóban a manuális ülésállítás.

Érdekes az is, hogy pont a csomagtartója nem túl méretes a V60-nak, bár ebben is van némi volvós tradíció. A svéd márka modelljei nem idomulnak a német prémium hármas méretsztenderdjéhez. Vagy lefele, vagy felfele kilógnak abból: a V60 egy negyed számmal kisebb. A csomagtere például 430 literes, amely a kategóriában elvárt 500 liternél azért jóval csekélyebb. A 4,63 méter hosszú kocsiban még a támlák döntésével sem lesz nagyobb a hátsóhely 1250 liternél. Amúgy a V60 családi kombiként a hátsó sorban is tágas és a jellegzetes probléma sem adódik, hogy a gyerekek az ülésből koszolják a háttámlát. Ami a felnőtteknél fontos, a fejtér is kifogástalan. A támlák a szokásoktól eltérően 40/20/40-arányban dönthetőek, így például sílécet kényelmesebb szállítani, hogy a két szélső ülés teljes érékű marad.

Az összkerekesség egy ilyen sportos kombinak egyenesen főnyeremény. A Kakucs-ringi pálya szűk fordulóiban éppen elkönnyülne egy kicsit a hátulja, ilyenkor azonnal lép a dinamikus menetstabilizáló rendszer és Haldex-kuplungos összkerékhajtás és visszasimítja a kívánt nyomvonalra a járművet. A kocsi 470 Nm-es nyomatékából adódó dinamikája is szépen kijön, bár nem kezd üvölteni a motor és talán az egész sportosság érzet lehetne színpadiasabb. A papíron 7,5 másodperces 100-as sprint biztos teljesül, de az érzet lehetne lehengerlőbb.

Képgaléria.
D.P.

A Volvo estében a biztonsági rendszerek is említést kívánnak. A svédek mindig is az Euro NCAP öt csillagát célozták meg, lehetőség szerint felülről érintve a maximumot. A V60-ban alap a CitySafe rendszer, amely tartalmazza csak az adaptív tempomatot is, amelyet most csak dugóban araszolásra próbálgattuk. Beállítva 50-es tempóig és a követési távolságot a legkisebbre véve, szépen követi a forgalom többi résztvevőjét a kocsi, anélkül, hogy bármit kéne csinálnunk. Igaz, kicsit megtévesztően messze áll meg az előttünk haladótól és a fékezés is talán szokatlan módon, szakaszosan történik, amely a mögöttünk haladónak furcsa lehet.

A Volvo V60 Polestar ára az, ami korántsem a szerénységével ragadja meg szintén a figyelmet. A 16,6 millió forintos ár miatt a gyártó nem számíthat sorban állásra, de szerencséjére olyanok mindig akadnak, akik ha belebolondulnak az öthengeres motorba, az összkerékhajtásba és a kis plaszik lap mögött rejlő csillogó sarki fénybe, azt meg is tudják fizetni.

Kövesse az Autó rovatot a Facebookon!
A rovat vezető cikkei negyedórával hamarabb kikerülnek a közösségi oldalra, mint a hvg.hu-ra.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!