1959-et írtunk, amikor az első Mini elhagyta a gyártósort, és ezt követően csak két esztendőt kellett várni arra, hogy a városi kisautóból elkészüljön az első felspécizett változat, a brit John Cooper által készített 55 lóerős Mini Cooper. A felpaprikázott apróság komoly sikereket ért el a raliban és a Cooper néven innentől kezdve egyet jelentett a száguldással. Ezután eltelt néhány évtized, a Minit 2001-ben felvásárolta a BMW, és 2003-ban elkészültek az első Cooper-tuningszettek. 2007-ben aztán a John Cooper Works márkanév is a bajor márkáé lett, és innentől kezdve egymás után kapjuk a fürgébbnél fürgébb Mini JCW modelleket.

A helyszín

Bár az újkori Minik már egyáltalán nem olyan mikroautók, mint az évtizedekkel korábban kijött elődeik, azért még mindig a városi kisautók közé sorolhatjuk őket. A gyártó hazai képviselete úgy döntött, hogy lehetőséget biztosít az összes JCW modell kipróbálására és összehasonlítására, és remek döntést hozott akkor, amikor nem a "nagy" Hungaroringre, hanem a "kicsi" Euroringre helyezte a rendezvényt. Aki esetleg nem ismerné: ez egy rendkívül technikás, 2750 méter hosszú és 10-14 méter szélességű aszfaltcsík az M5-ös örkényi lehajtójánál, melyről most már elmondhatjuk, hogy remekül passzol a Mini JCW-k "kicsi, de erős" karakteréhez.

A hozzáadott érték

Olvasóinkban joggal merülhet fel a kérdés, hogy mivel nyújt többet egy Mini JCW, mint a többi, úgymond hétköznapi Mini. A legfontosabb ugyebár a nagyobb teljesítményű motor, mely jelen esetben egy 2 literes lökettérfogatú, négyhengeres turbós benzinmotor, mely kiviteltől függetlenül 231 lóerős teljesítménnyel rendelkezik. Ehhez társul egy sportosan mély hangú, adott esetben ropogósan durrogó kipufogó, no és persze a 18-19 colos felnik, a négydugattyús fékek, a sportfelfüggesztés, a nagyobb légbeömlők, a hátsó spoiler és a megannyi kisebb-nagyobb JCW díszítőelem.

A háromajtós

Ha az igazi, hamisítatlan Mini Cooper kvintesszenciát keressük, nem is kell tovább keresgélnünk: a háromajtós JCW áll a legközelebb ahhoz, amit John Cooper eredetileg 1961-ben négy kerékre helyezett. Ez a 3,87 méter hosszú kisautó rendkívül fordulékony, ami nemcsak a versenypályán, hanem a városban is igen jól tud jönni. Ehhez mindössze 1280 kilogrammos tömeg társul, ami azt eredményezi, hogy 6,1 másodperc alatt megoldható a 0-100-as sprint, már amennyiben a kormány mögötti fülekkel is pofozható automataváltós kivitelhez van szerencsénk.

Mi a pályanapon csupa automata kocsit hajtottunk, de úgy gondoljuk, hogy a hatsebességes manuálváltó és az általa biztosított 6,3-as gyorsulási szintidő is igen korrekt lehet. Autópályán is ez a kivitel dominál, hiszen a végsebessége 246 km/h.

A nyitható tetős

A kabrió Mini JCW lényegében nem más, mint egy nyitható tetejű háromajtós modell. A durrogós kipufogó lenyitott tető, de még felhúzott vászontető esetén is hangosabb, mint a normál háromajtós esetében. Arra viszont nem árt felkészülni, hogy a szükséges merevítések miatt nehezebb, az egyébként változatlan hosszúságú kabrió. A 105 kilogrammal nagyobb tömeg miatt az állórajtos gyorsulás 100-ra 6,5 másodpercig tart, a végsebesség pedig "csak" 242 km/h, de ezeket az alapmodellhez képest nüansznyi különbségeket a gyakorlatban szinte egyáltalán nem érezni.

A kombi

Míg a normál 3 ajtós és a kabrió Mini nagyon hasonló vezetési élményt biztosít, addig a kombi egy teljesen más karakter. Ez esetben már egy 4,25 méteres járgányhoz van szerencsénk, ami abszolútértékben még mindig nem számít nagynak, de az alapkivitelhez képest ég és föld a különbség – legalábbis a versenypályán mindenképpen. Az egyenesfutás ugyan jobb, de kanyarokban már nem olyan fickós a Clubman JCW, ami többek közt annak is a következménye, hogy ez a Mini bizony már 1550 kilogramm tömegű.

A motor természetesen ezúttal is 231 lóerős, viszont a nagyobb tömeg miatt enyhén más hangolású. Míg a két kisebb példány esetében az 1250-4800-as fordulatszám tartományban 320 Nm nyomaték áll rendelkezésre, addig itt és a Countrymanben 1450 és 4500 között 350 Nm-t kapunk, és a maximális teljesítmény 200-zal alacsonyabb fordulatszámon érhető el. A 0-100-as gyorsulás 6,3 másodpercnyi időt vesz igénybe, a legnagyobb sebesség 238 km/h. Télen jó szolgálatot tehet az alapáras négykerékhajtás, bevásárláskor pedig jól jón a 360-1250 literes csomagtartó.

A terepjáró

A valaha készített legnagyobb Mini a kompakt divatterepjárók piacán hadrendbe állított új Countryman JCW, mely az elődjénél sokkal nagyobb és komolyabb autó lett. A rendezők jól érezték, hogy ezt az alapmodellnél 14,3 centiméterrel magasabb, 9,5 centiméterrel szélesebb, 1615 kilogrammos crossover nem igazán versenypályára való, így ezt a kivitelt nem az Euroringen, hanem a környező közutakon próbálgattuk. A Clubmanével megegyező, a kisebb Minikénél enyhén nyomatékosabb motor még a nagy és nehéz kasztni ellenére is 6,5 másodperces 0-100-as gyorsulást tesz lehetővé, de például a végsebesség már csak 234 km/h.

Ötödik sebességi fokozatban egy 80-120-as gyorsulás 7,9 másodpercig tart, szemben a háromajtós kivitel 5,6 másodperces értékével, ami bizony több mint 40 százalékos időtöbblet. A gyakorlatban ez az ára a divatos SUV-formatervnek.

A 4,3 méter hosszú újdonság természetesen alapáron négykerékhajtású, és az összes Mini közül ennek van a legnagyobb üzemanyagtartálya (44-48 liter helyett 51 literes), és a legtágasabb, nem kevesebb mint 450-1390 literes csomagtartója. A Countryman JCW-ről kijelenthető, hogy egy teljes értékű családi autó, mellyel a hétvégén azért nagyon jókat autózhat a hegyekben egyedül is a család autókedvelő tagja.

Melyiket vennénk meg?

Ha szigorúan az élményfaktort nézzük, akkor a négy JCW közül egyértelműen a háromajtós normál Minit választanánk. Még akkor is, ha a kétkerékhajtás miatt adott esetben kicsit nehéz az útra vinni a teljesítményt – cserébe ugyanis egy rekordkönnyű, igen alacsony építésű, apró kis élményautót kapunk. Ami ráadásul messze a legolcsóbb a kínálatban a maga 8,7 millió forintos alapárával.

A kabriós élvezetekért minimum 10,1 millió forintot kell kiadnunk, és ehhez apró negatívumként már bejön a háromajtósénál nagyobb tömeg. A 11 milliós forintos kezdőárú Clubman már sokkal inkább a praktikumról és kevésbé a vezetési élményről szól, a 11,8 millió forintos alapárú Countryman pedig már egy teljesen más történet, a maga emelt és nagy tömegű karosszériájával.

A riválisok közül említést érdemel többek közt a 9,5 millió forintos alapárú Audi S1, mely ugyanúgy 231 lovas, mint a Mini JCW, és 5,8 másodperc alatt képes nulláról százra katapultálni. Szólnunk kell még az Opel Corsa OPC-ről is, mely 207 lóerős, 7,3 másodperces gyorsulású és 230-as végsebességű apró méregzsák akár már 6,1 millió forint ellenében hazavezethető.

Létrás élmény

Nem pont a száguldásról, hanem sokkal inkább a szabadban történő táborozásról szól a Mini tetejére applikálható sátor, melybe egy létrán mászhatunk fel. Belül 90 centiméteres belmagasság, kisebb-nagyobb rakódóhelyek és LED-világítás fogad:

Puha vagy kemény?

Érdekesség, hogy míg közúton mindegyik Mini JCW túl keménynek tűnhet, versenypályán rögtön kicsit puhának érződik még a legsportosabb is. Főleg akkor, ha már ismerjük a pályát, és elkezdjük a kocsik határait feszegetni. A hétköznapi használat során viszont remek szolgálatot tesz a váltó körül tekergethető hatalmas üzemmódválasztó tárcsa, mellyel akár környezettudatos halk kocsivá is varázsolhatjuk a sport módban hörgő és prüszkölő, megfeszített izomzatú Mini JCW-ket.

A végére pedig egy 360 fokos videót hagytunk, melyben szabadon pásztázható módon megtekinthető, hogy milyen egy kör a Mini JCW-ben az Euroringen: