A Nio a fiatalabb kínai autógyártók közé sorolható, a 2014-ben alapított márka első sorozatgyártású modelljét csak 2018-ban dobták piacra.
A Magyarországra tavaly év végén megérkezett Nio neve most még sokak számára ismeretlenül cseng, ez azonban gyorsan változhat, amiben nemcsak a vállalat prémium kategóriás villanyautói, hanem azok adott esetben akár pár perc alatt cserélhető akkumulátorai is komoly szerepet játszhatnak.
A helyzetet némileg bonyolítja, hogy ez az újhullámos kínai autógyártó rögtön egy új albrandet is meghonosít a piacon, ami nem más, mint az elérhető árú minőségi elektromos kisautó ígéretével kecsegtető Firefly.
Jövünk a "Szentjánosbogár" tesztje során szerzett gyakorlati tapasztalatainkkal.

Pofás külső
A karakteres formatervet egy korábban többek közt a BMW-nél és a Fordnál dolgozott amerikai dizájner, Kris Tomasson álmodta meg.
Az európai igényeknek megfelelően kialakított újdonság formatervébe könnyen belelátható a méltánytalanul rövid karriert befutott Honda e vonalvezetése, de szerencsére azért egyszerű másolásnál sokkal többről van szó.
Az említett japán kisautónál 11 centiméterrel nagyobb Firefly kereken 4 méter hosszú, 1,78 méter széles, 1,55 méter magas és 2,61 méteres tengelytávú.


A három-három kör alakú első lámpához hasonlóan a funkció nélküli hűtőmaszkon figyelő márkajelzés is világít a magasabb felszereltségű példányokon, és a hátsó traktuson is ugyanilyen felállásra lehetünk figyelmesek.
A légellenállás csökkentése jegyében süllyesztettek, és emiatt kicsit nehézkesen kezelhetők a külső kilincsek, a tükrök viszont szerencsére nem digitális kivitelűek. A levendula színű fényezés ingyenes, az ettől eltérő színekért 270 ezer forintot számítanak fel.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a 18 colos kerekeket teljesen kitolták a sarkokba, a városi manőverezést jelentősen segíti a komoly mértékben elfordítható első kerekek által biztosított mindössze 9,4 méteres fordulókör.


Milyen belül?
Az 5 csillagos Euro NCAP törésteszt eredményű, 5 ajtós és 5 személyes Firefly vidám hangulatú, bár esetünkben enyhén komor színvilágú utastere a kategóriaátlagnál jobb minőségű, szemre és tapintásra is igen korrekt felületeket vonultat fel, valamint a hangszigetelésre sem lehet panasz.
A minimalista dizájnú műszerfalon egy relatíve kisméretű, 6 colos digitális műszeregységre és egy 13,2 colos érintőkijelzőre lehetünk figyelmesek.
A nagyfelbontású panelek kiváló képminőségűek, a grafika ízléses, a felhasználói felület szupergyors, és bár egyelőre nem tud magyarul, az ígéretek szerint hamarosan a mi nyelvünkön is meg fog tanulni.


A "Hey Lumo" vezényszóval felébreszthető digitális asszisztens angolul gyorsan, egyszerűen kezelhető, és nemcsak az autó különböző funkciói érhetők el a segítségével, hanem a mesterséges intelligencia repertoárja is, bár sikerült olyan nem túl bonyolult kérdést feltennünk, melyre nem kaptunk választ.
Az ablakemelő gombok környékén szerencsére nem spóroltak, a tükrök beállításához viszont sajnos mindenképpen el kell egy picit mélyülni a főképernyő menüjében.
A Dolby Atmos támogatású 14 hangszórós és 640 W-os hi-fi közepes minőségű, a 360 fokos körképet biztosító kamerák képminőségébe viszont nem lehet belekötni.


A hangulatvilágítás színe 256 árnyalatban személyre szabható, ennél azonban fontosabb, hogy az utastérben megannyi kisebb-nagyobb praktikus tárolót és rekeszt alakítottak ki.
Az alapvetően korrekt térérzeten az 1,17 négyzetméteres hatalmas panoráma üvegtető javít tovább, mely a magasabb Comfort felszereltségi szint velejárója, csakúgy, mint az automatikusan behajló külső tükrök, a keret nélküli belső visszapillantó, illetve az 50 W-os szupergyors indukciós mobiltöltő.

A Comfort példányok továbbá elektromosan állítható és szellőztethető, masszírozós első üléseket, valamint fedélzeti illatosító rendszert is felvonultatnak.
A furcsa módon a hátsó ablaktörlőlapát forgópontjánál lévő nyomógombbal nyitható csomagtérajtó a jobban felszerelt példányokban elektromos mozgatású, a 404 literes raktér a 40/60 arányban osztott hátsó üléstámlák ledöntésével 1345 literig bővíthető.
Elöl is kialakítottak egy egész nagyméretű 92 literes frunkot, ezenkívül pedig az első és a hátsó utasülések felhajtását követően is találunk néhány kisebb rejtett rekeszt.


Mennyire fürge, meddig gurul?
Nincs start/stop gomb, az elinduláshoz elegendő rálépni a fékpedálra és D-be kapcsolni a kormány mögötti jobb oldali karral.
A hátsó kerekeket hajtó villanymotor 143 lóereje és 200 Nm-es nyomatéka bőven elegendő a lendületes és élvezetes autózáshoz, valamint a későbbiekben várhatóan egy 163 lóerős kivitel is érkezni fog.
Az 1,5 tonnánál némileg könnyebb kisautó 8,1 másodperc alatt pattan fel 0-ról 100-ra, 150 km/h-ra van korlátozva a végsebessége, elöl-hátul tárcsafékek lassítják és a rekuperációt sikerült igen jól eltalálni.


A Nióktól eltérően LiDAR nélküli, de még így is 20 szenzort felvonultató, fejlett vezetéstámogató rendszerű és akár automatikus sávváltásra is képes Firefly fedélzeti számítógépe szinte mindig csipog valamiért, de szerencsére ettől egy gombnyomással meg lehet szabadulni.
A kormányzás a kategóriaátlagnak megfelelően szintetikus, a Mac-Pherson első- és az öt lengőkaros hátsó futómű jól eltaláltnak tűnik.
A rekuperáció erőssége három fokozatban akár manuálisan is állítható, és menetüzemmódból is három áll rendelkezésre: Eco, Comfort és Sport.


Tény, hogy jobban örülnénk egy 50-55 kWh kapacitású akkumulátornak, de a nettó 41,2 kWh-s teleptől sem kell megrémülni, ugyanis a 10 fok körüli külső hőmérséklet melletti teszthét során 20 fokra állított fűtés és javarészt városi használat mellett 12,9 kWh átlagfogyasztást mértünk.
Ez 320 kilométer körüli gyakorlati hatótávot jelent, ami nagyon közel van a 330 kilométeres hivatalos WLTP-értékhez.
AC-n 11 kW jelenti a plafont, megfelelő DC-gyorstöltőről maximum 100 kW-os teljesítmény vehető fel, így elvileg 30 perc alatt letudható egy 10-80 százalékos töltés, a V2L funkció révén pedig elektromos nagyfogyasztók is meghajthatók a kocsiról.


Amennyiben a Google-alapú fedélzeti navigáció segítségével autózunk gyorstöltőhöz, akkor automatikusan megtörténik az akkumulátor nagy sebességű töltéséhez szükséges előtemperálás, ami egyéb esetekben manuálisan is elindítható.
Ahogy az összes Nio, úgy a Firefly akkumulátora is néhány perc alatt kicserélhető. Az ezt lehetővé tevő aksicsere-állomásokat Biatorbágyon gyártják az európai piacokra, Magyarországon viszont egyelőre még nem érhető el ilyen szolgáltatás.
Mint megtudtuk, tervbe van véve legalább egy ilyen automatizált működésű hazai cserepont létrehozása, és ezt követően arra is lehetőség nyílik majd, hogy az autót akkumulátor nélkül olcsóbban vásároljuk meg, és a gyors akcsicsere szolgáltatást havi díj ellenében használjuk.
Németországban korábban már volt szerencsénk kipróbálni, hogy hogyan működik a gyakorlatban a villámgyors akkumulátorcsere:
https://youtu.be/ITnTA9LHLkY?si=NIn1yUxqyrQTeBF9
Konklúzió, árak
A Kínában gyártott Firefly egy egyedi külsejű, minőségi és relatíve tágas utas/csomagterű elektromos kisautó, mely kellően erős hátsókerék-hajtása révén igazi élménnyé teszi a városi közlekedést, ráadásul a hatótávjára sem lehet panasz.
A 12 millió forinton nyitó szerényebb felszereltségű Select kivitel is rengeteg extrát kínál, a jobban felszerelt Comfort példányok árcéduláján pedig 13 millió forintos összeg feszít.

Tény, hogy léteznek a Fireflynál olcsóbb (kevésbé praktikus, szerényebben felszerelt) elektromos kisautók, mindenesetre egy fapados felszereltségű és 136 lóerős elektromos Opel Corsa 400 ezer forinttal drágább, a 144 lóerős elektromos Suzuki eVitara pedig minimum 900 ezer forinttal kerül többe.
Ráadásul a Firefly ára tovább csökkenhet, ha letelepítik Magyarországon az első ötödik generációs aksicsere-állomást, és az autóval együtt nem feltétlenül kell majd megvennünk az akkumulátort.
A régiónkban a Wallis által forgalmazott Firefly első körben egy budapesti kereskedésben kapható, a garancia 5 év, illetve 150 ezer kilométer.
