#boldogság



Az önbizalom természetrajza - létezik-e egyáltalán?

Ha önbizalmad van, mindened van! Erről szól önsegítő kézikönyvek, internetes oldalak, cikkek és TED-talkok sokasága. Az önbizalom tehát mindent áthat, mindennek az alapja, vagy ha éppen nem, akkor mindennek a végpontja, az elérendő cél, ahonnan már csak egy lépés a bármi. Amit csak akarunk. Sőt. Lehet, hogy önbizalom nélkül nem is lehetünk boldogok – olvashatjuk.












Ennyi minden akadályozza, hogy megismerjük a saját vágyainkat

Ne akarjunk megszabadulni a szorongásainktól, inkább tanuljunk meg használni őket, mert ez az egészséges „működésmód” – hangsúlyozták a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi estjének vendégei. Faludi Viktória és Szondy Máté pszichológusok egyebek mellett arról beszélgettek, mi tesz minket igazán boldoggá, és hogyan tudjuk eldönteni, mire vágyunk valójában.




Belebetegszünk a munkába, és észre sem vesszük

Aligha van, aki vitatja, hogy egyre nehezebb egyszerre helyt állni otthon és a munkahelyen: a legtöbb munkavállaló vagy hullafáradtan esik haza a munkából, vagy hazaviszi a munkát, otthon pedig soha nincsen jelen. Pedig ha felborul az egyensúly, az hosszú távon súlyos problémákhoz vezethet. Miért becsüljük alá a túl sok munka, a rossz munkahelyi hangulat káros hatásait? És mi történik, ha hazavisszük a stresszt?


Hajszoltak, kimerültek és puhányok vagyunk, de a finn recept segíthet rajtunk

Mi jut eszébe elsőként Finnországról? Ideje, hogy mostantól a szaunázás, a Mikulás, a rénszarvasok és a magas színvonalú oktatás mellett a sisu fogalma is beugorjon. A sisu köré épülő filozófia és életmód segít átlendíteni magunkat a nehéz helyzeteken, elviselhetővé, sőt örömtelivé teheti a kényelmetlen szituációkat, és olyan elképesztő teljesítményekre ösztönözhet, mint a téli úszás a 2 fokos Balti-tengerben vagy egy 2400 kilométeres ultramaraton. Tanuljunk a finnektől!


Lendületből letargia: alattomosan támad a kiégés

Van a fokozott külső-belső elvárásnak egy olyan szintje, amely összeroppantja az embert. És miközben a kor, amelyben élünk, mind nagyobb teljesítményt követel, egyre többen küzdenek kiégéssel. A csapda az, hogy gyakran éppen azokat a hivatásuk iránt elkötelezett embereket sújtja, akik a legnehezebben vagy a legkésőbb ismerik fel, hogy kiégtek. Az ilyen emberek ugyanis nem nagyon tudnak úgy gondolni magukra, mint akik "megtörhetőek", ezért csak küzdenek tovább a fokozódó nyomással, hiszen "meg tudják csinálni". A kiégés szerencsére megelőzhető, illetve kezelhető állapot, amennyiben tudatosítjuk, hogy létező veszélyként leselkedik ránk.