Pedro Almodóvar tehetségéhez semmi kétség sem fér, de hosszú ideje nem értek már fel a filmjei a régi önmagához. A Párhuzamos anyák súlyos témákat és hátborzongató konfliktusokat vet fel kiváló színészekkel. Megnéztük.
Könnyen a legjobb színésznő Oscar-jelöltjei között találhatja magát Az elveszett lány című Netflix-film főszereplője, de a film nem csak ezért különleges. Napjaink egyik legfontosabb, rejtélyes írójának regényéből készült, és olyan tabutémákhoz nyúl, amelyhez csak kevesen mernek.
Az Oscar-díjas Deák Kristóf végre elkészítette az első mozifilmjét, hiánypótló témában, amelyről eddig nem készült film, pedig rengeteg lehetőség rejlik benne. És Deák ki is használja mindet. Kritika Az unoka című filmről.
Tizennyolc évvel a trilógia befejezése után megérkezett a mozikba a Mátrix: Feltámadások, amely nem tud akkora bravúrt végrehajtani, mint az első rész, és jóval kevesebb csavaros megoldással operál, de az erős nosztalgiafaktor és a szerelmi történet miatt egyetlen rajongó számára sem lesz kiábrándító élmény. Smith ügynök és Morpheus nem (úgy) tér vissza, de Neo legalább még John Wick-külsővel, szövetkabátban is tud kungfuzni. Kritika.
Okos és megrázó film a Legjobb tudomásom szerint: úgy beszél a szexuális erőszakról, ahogy más filmek nem, és olyan ügyesen vezeti végig a nézőt egy akadálypályán, hogy közben egyszer se bukjon el – és a végén annál nagyobbat essen.
Dobó Kata a Kölcsönlakás után másfél milliárdból rendezhetett újra filmet: az El a kezekkel a papámtól! sok eleme büntet, de mégis van, ami megmenti a kudarctól. Az, hogy a filmet át- meg átjárja a jóindulat, és ezzel tudnak bevonzani az alkotók, még akkor is, ha a sztori inkább egy ötletbörze, a dalokról pedig inkább ne is beszéljünk.
A legendás divatmárka, a Gucci acsarkodásokkal, árulásokkal és gyilkossággal tarkított történetét olyan izgalmasnak tartotta a hollywoodi veterán, Ridley Scott, hogy sztárszereplőkkel filmet készített belőle.
Lett a magyaroknak is saját karácsonyi romantikus vígjátékuk, és még az sem igaz, hogy nem volt rá semmi szükség. A tériszonyos tűzoltó és a saját magát kiröhögő Szabó Kimmel Tamás mellett több jó ötlet is akad a Nagykarácsonyban, ebben a karácsonyi vásári simlis eladótól beszerzett magyar Igazából szerelemben.
Pablo Larraín rendezőt nem érdekli, mit jelent a brit monarchia, ahogy az sem, mivel jár az uralkodói szolgálat vagy mi kell az alattvalóknak. Az érdekli, mi kell, ki kell a királyi családnak, de főleg, hogy mit érez az a valaki, aki ezeknek a kívánságoknak alkatilag nem tud eleget tenni. A Spencer képzelt, de brutálisan mély merülés Diana hercegnő pszichéjébe, ahol csak a szorongás és a hányás állandó, a kastély pedig börtön, de a kapaszkodókhoz vezető út talán épp a szomszéd utcában fut. Tíz éve talán elképzelhetetlennek tűnt ez a mondat, de Kristen Stewartnak Oscar-jelölést kellene kapnia. Kritika.
Két héttel a kormány legkedvesebb propagandafilmje, az ElkXrtuk után bemutatták a magyarok erős hitét magasztaló kurzusfilmet, a Magyar Passiót is, amelyet még a pápának is levetítettek. A film ennek ellenére elég nagy meglepetéseket rejt.
Pedig a Post Mortem alapötlete nagyon jó: végre van népies, magyar, falusi horrorunk, karéj kenyérre szalonnát és hagymát halálra váltan vagdaló, fejkendős asszonyokkal. Ijedt falusiak, halott gyerekek, élő halottak, mi kellhet még?
Legfeljebb attól, hogy unalmunkban átalusszuk a választást is. Megnéztük a Gyurcsány-ellenes csodafegyvert, az ElkXrtuk című filmet, és megtudtuk azt is, miért titkolták, ki játssza benne Gyurcsány Ferencet.
A furcsa című, és általában is furcsa Zűrös kettyintés avagy pornó a diliházban megnyerte az idei Berlinale fődíját. A román társadalomról szóló film egy az egyben szólhatna akár a magyar társadalomról is.
Megrázó, megindító, szokatlan és hihetetlenül erős a Külön falka, Kis Hajni első nagyjátékfilmje: a fiatal rendező egyből olyan nagyot dobott, amitől a szavunk is elállt.
A másfél éve halogatott, új 007-es film, a Nincs idő meghalni mindenkit gyomron fog vágni, akit egy kicsit érdekelnek a James Bond-filmek. A maga módján egészen nagyszerű film, ami akkor sem kis szó, ha tényleg csak „a maga módján” az.
A feleségem története Cannes-ban nagy tapsot és rossz kritikákat kapott, a kritikák viszont nemigen szóltak arról, ami valóban fontos ebben a filmben, és ami bőven túl van a filmekből jól ismerhető tartományokon.
Herendi Gábor keze alatt ügyesen futnak a sötét anyagok is: ezt bizonyítja a szeptembertől a mozikban is látható Toxikoma. A Szabó Győző drogmemoárja alapján készült filmet mindenképpen érdemes megnézni, még úgy is, hogy nem a legizgalmasabb fókuszt választotta.
Az emberi ürülékben fetrengés még a legkisebb problémák közé tartozott a rengeteg nemi erőszak, a haláleset, a gyújtogatás, a rombolás és a fosztogatás árnyékában: ez lett minden idők leghíresebb, a békét, a szeretetet és a boldogságot hirdető összejövetele, a Woodstock utódjából. Hogy miért alakulhatott így, azt mesterien mutatja be a Woodstock ’99 című dokumentumfilm.
Berlinben is díjazták, most pedig online elérhető Fliegauf Bence új bemutatója, a Rengeteg – Mindenhol látlak, amelyre minden értelemben igaz, hogy ilyen filmből nagyon keveset látni. Nem érdemes kihagyni.
Mit csinál a fociultra, ha a felesége azt akarja, hogy roma kisbabát fogadjanak örökbe? A témáról lehetne súlyos drámát is forgatni, de a Becsúszó szerelem könnyed, romantikus vígjáték. És működik.
