Peter Lindberghet sokan arról ismerik, hogy ott bábáskodott a legnagyobb szupermodellek megszületésénél. Fekete-fehér fotói nem hagytak sok mindent rejtve, és ezzel akarta megváltoztatni azt, ahogyan a világ a nőket látja. A híres német divatfotós ikonikus fényképei most Budapesten is láthatók.
Hiányzó tekintet címmel látható a Kassák Múzeumban Révai Ilka 20. század eleji avantgárd fotóművész kiállítása. A múzeum rendhagyó vállalkozása egy szinte teljes egészében eltűnt életművet és életutat tárt fel: egy olyan haladó szellemiségű alkotóét, akinek karrierjét többször akasztotta meg a történelem, s akinek még legalapvetőbb személyes adatait – születési nevét, idejét vagy halálának idejét és körülményeit – is csupán „régészeti jellegű” kutatás során sikerült azonosítani és rekonstruálni. Az élete nagy részét Budapesten és Franciaországban leélő Révai Ilkáról a kiállítás két kurátorával, Cserba Julia művészeti író-kutatóval és E. Csorba Csilla művészettörténésszel beszélgettünk.
Felhők után rohanva, a természet csendjét látvánnyá visszhangosítva adja közre Kiss-Kuntler Árpád a Példa képek című fotóalbumát, amelyből számos felvétel egy hónapig a fővárosi Kolta Galériában is megtekinthető.
Ha nem is a Városligetben, de onnan nem messze. Az új múzeum a Szépművészeti tagintézménye lesz.
A 92 éves, magyar származású, São Paulóban élő fotóművész retrospektív munkái, melyeknek meghatározó részét teszik ki az Amazonas őserdeiben élő janomami törzs történetének és mindennapjainak dokumentálása, Indiánok. Lelkek. Túlélők. címmel láthatók a Néprajzi Múzeumban. A képeken túl megismerhető Andujar kalandos élete és aktivizmusának gyümölcse is, melyek mind emlékezetes élménnyé teszik a kiállítást.
A XIX. századi paraszti életformát és kultúrát az 1960-as, 1970-es években is őrző erdélyi falu, Szék elmúlt több mint fél évszázadát, átalakulásának folyamatát mutatja be Korniss Péter új fotóalbuma. A történet végét sokatmondóan egy Miki egeres parti képei illusztrálják.
1840. augusztus 29-én készül a Budai várról ez első dagerrotípia, ezt a dátumot választották a magyar fotográfia napjának. A fotográfia történetében jelentős szerepe volt magyar felfedezőknek.
A megszokottól eltérő anyagokkal és eljárásokkal dolgozó fotóművészek alkotásaiból nyújt változatos körképet a Budapest FotóFesztivál zárókiállítása.
Egyszeri és megismételhetetlen szépség, magány, feszültség köszön vissza Trokán Nóra színész első fotóalbumában a fekete-fehér fotókon.
Baranyay András mintegy hétszáz művéből és számos dokumentumot tartalmazó hagyatékából válogat a Műcsarnokban megtekinthető tárlat.
A termést egy csaknem 300 oldalas, míves kiadvány gyűjtötte össze.
A holland fotós, Hans van der Meer unortodox európai focipályákat bemutató sorozatot készített.
Nem vagyok sem mágus, sem zsonglőr, de érdekel az illúziók, a fantázia világa – mondja magáról Paolo Ventura olasz fotóművész, aki azokat a vizuális érzeteket, élethelyzeteket akarja visszaadni, amelyeket a nagymamája meséi keltettek benne a háborúról. A járvány miatt elrendelt korlátozások végeztével ismét látogatható műcsarnokbeli kiállítása.
A hagyományok követése mellett jelen van a szembefordulás is azokkal.
Az idei Fotóhónap egyik legrangosabb programjaként Budapesten, a Mai Manó Házban látható Nobuyoshi Araki életmű-kiállítása. Ő a kortárs japán fotóművészet egyik legismertebb – és legmegosztóbb – reprezentánsa.
Itthon alig, esetleg egyáltalán nem ismert, magyar származású, ám Franciaországba emigrált fotográfusok képeiből nyílt hiánypótló kiállítás a közelmúltban. Tehetséges nők, Picassót és Chagallt lencsevégre kapó művészek és magyarok, akikről néhány éve még nem is tudtuk, hogy innen szakadtak el egy jobb élet reményében. Hogyan modernizálták az emigráló művészek a francia fotográfiát, miért volt annyi nő a kivándorolt művészek között, és mit keres André Kertész radiátora egy múzeumban?
Nehéz lesz megkerülni ezekben a napokban és hetekben a meccsek gravitációs erejét, de nem lehetetlen, mert van élet és van nyár a labdarúgó-Eb-n túl is. Mi minden napra keresünk és ajánlunk valamit, amivel ki lehet tölteni a focival párhuzamos világot. Most például André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képeivel.
Az igazán nagy alkotók jó része nem könnyű, megkerülhető, egydimenziós személyiség. Nem volt ez alól kivétel Szebeni András fotós sem. Íme, pályaképének rövid kivonata és néhány kép.
A legendás fotóriporter, Szebeni András 74 éves korában halt meg a héten. Csaknem ötvenéves pályafutása során portrékon és színházi felvételeken túl számos dokumentarista sorozatot is készített. A munkáit több köz- és magángyűjtemény őrzi, az elismerései között van a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díja. Kincses Károly, a Magyar Fotográfiai Múzeum alapítója ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle: „Szebeni András fotográfus nagyon tudott élni. És most nagyon meg tudott halni. Megszűnt a Szebeni-jelenség. Maradtak a képei, a könyvei, maradtak a történetek, és maradtunk mi, a barátai”. Most a képein keresztül idézzük fel az emlékét.
Noha több mint valószínű, hogy Moholy-Nagy László soha nem hívott elő és fixált fényképet sötétkamrában, valamint nem tartotta magát fotóművésznek, sem fotográfusnak, hatása a modern és a későbbi korszakok fotóművészetére is vitathatatlan. Most az európai korszakába tartozó, az eredetileg 1922 és 1937 között készült képekből nyílt kiállítás a Mai Manó Házban.
