Tavaly nagyot nőtt az új autók ára Magyarországon, most fél évig stagnálás várható, azt pedig még nem látni, ősszel mi lesz. A hiányjelenségek megszűntek, és a vonzó finanszírozási konstrukciók is.
Több tényező együtt dönti el, hogy mennyit fizetünk a húsvéti ünnepen fogyasztott füstölt húsárukért a boltban. A miniszterelnök európai manőverei áttételesen felelnek azért, hogy épp hány forintot kérnek egy euróért, az euró-forint árfolyam pedig akkor is hat a sertéshús-piacra, ha a magyar húsgyártó a magyar disznótenyésztőtől veszi meg a sonkára valót.
Fenntartja a magas alapkamatot a monetáris tanács, a gazdaságfejlesztési tárca azonban ott lazít a szigoron, ahol csak tud. A jegybank elnöke továbbra is hevesen bírálja a kormányt, a kamatról döntő testület viszont két olyan tagot kap, akik hangsúlyozták, hogy Matolcsy György nem a főnökük.
Kételkedik a gazdaságkutató abban, hogy az év végére lecsökkenhet egy számjegyűre az áremelkedés mértéke.
Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke ezzel együtt erre a nehéz feladatra vállalkozik. A jegybank nem változtatott rendes havi kamatdöntésén az alapkamaton, és a mostani fájdalmas infláció mérséklődésével is legfeljebb az év második felében számol.
A rászorulók pénzbeli támogatást, a közszférában dolgozók béremelést kapnak a drágulás ellensúlyozására a lisszaboni kormánytól.
Oroszországban sohasem volt könnyű a kis- és középvállalkozások élete, s az Ukrajna elleni orosz invázió hatására tovább romlott a szektor helyzete. A kilátások sem jók: miközben a konfliktus még jó ideig ki fog tartani, s a Kreml elsősorban a nagyvállalatokat igyekszik életben tartani.
A Jobbik szétosztaná a magas infláció miatt szenvedők, rászorulók között az állam 1500 milliárdos extrabevételét „cicomaberuházások” helyett. A kormányzat szerint az emberek és a családok így is kapnak éppen eleget, és van munkájuk.
Mi jó ideje írjuk össze az árakat az élelmiszerboltokban, de az infláció csak nem szorult vissza. Bezzeg ha a versenyhatóság teszi!
Az alapanyagok drágulása csak az egyik tényező, ami az inflációt befolyásolja.
10-15 százalékos drágulásra számít a Cukrász Ipartestület.
Az infláció és az élelmiszerek drágulása már lassulni kezdett, de még mindig olyan extrémen nagy, hogy a kormány nem engedi meg magának az árstopok kivezetését. A kormányinfón elhangzottak alapján valószínű, hogy még néhány hónapig maradnak a rögzített árak.
Nyugaton főleg utazásra, Keleten inkább a rezsi kifizetésére adósodott el a lakosság.
18,2 százalék volt februárban az élelmiszerek inflációja az Egyesült Királyságban. Magyarországon 47 százalékos, ami nem csak a britnél sokkal magasabb, de a többi uniós országénál is.
Nyugati szomszédunknál magánkézben van a helikopteres mentés, a szolgáltatók olykor indokolatlan esetben is így viszik le az embereket a hegyről – de a költségek a mostani síszezonban alapból is emelkedtek. Közben az infláció a síbiztosításokat is elérte, átlagosan 50 ezer forinttal többet fizetnek a bajba jutottaknak a biztosítók, mint egy évvel ezelőtt.
Minimális, 0,25%-os kamatemelést vár a Fedtől a szakértők többsége, akik arra mutatnak rá, hogy globális bankválságot indíthat el, ha sokáig folytatja a szigorítást a jegybank szerepet betöltő szervezet az Egyesült Államokban.
A világpiaci olajár minden országot ugyanúgy érint, és a magyar állam nem is adóztatja agyon az üzemanyagokat. Az árrés azonban kiemelkedően magas, nagyrészt az árstopnak köszönhetően, amely felszámolta a piaci versenyt és kinyírta a nagykereskedői importot. A piac elkezdett helyreállni, de ez időbe telik.
Nem lehetetlen az egy számjegyű infláció 2023 végén, ha a nemzetközi energia- és élelmiszerárak tovább csillapodnak, kitart az MNB szigora, és a kormány is felhagy a költekezéssel. Az utóbbi azonban aligha valószínű.
Ideges az egész pénzvilág az amerikai bankcsődök és a Crédit Suisse megingása után; hatalmasat esett a forint; az EU inflációja már lement 10 százalék alá, a rekorder ezen belül a magyar. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Az Eurostat összesítése szerint februárban is Magyarországon volt a legmagasabb az infláció az EU-ban, két és félszer akkora, mint a – már egyszámjegyűre csökkent – uniós átlag.
