2021-ben került be a köznevelési törvénybe, hogy tanárokon és más iskolai alkalmazottakon kívül „tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószerfogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást” bárki csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.

De nem volt jogszabályban kijelölt szerv, tehát hiába vártak az iskolák kapujában mindazok a szakemberek és szervezeteik, akik szívesen segítenének, nem mehettek be. Most, négy év után jelent meg az oktatásért is felelős Pintér Sándor belügyminiszter rendelete, amely szerint a nyilvántartást vezető szerv a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ, vagyis az országos tisztifőorvos hivatalának és a gyógyszerészeti intézetnek az összevonásából létrejött intézmény. Ott kell igazolnia minden jelentkezőnek, hogy „a program a gyermeknek, tanulónak … alapvető jogait, testi, értelmi, szellemi és erkölcsi fejlődését nem veszélyezteti” (tényleg ez a rendelet szövege!), és megfelel az életkoruknak, időbeosztásuknak, illeszkedik a tantervhez.

Továbbá a szervezőnek nem csak azt kell vállalnia, hogy a foglalkozásokat tartó embernek van erkölcsi bizonyítványa és szakmai tapasztalata, hanem azt is, hogy „a szervezettel munkaviszonyban, egészségügyi szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban, vagy megbízási, vállalkozási vagy egyházi szolgálati jogviszonyban áll”.

Erre mondta már a tervezet vitáján a Civil Közoktatási Platform, hogy ez így megoldhatatlan. A civil szervezeteknek szinte soha nincs alkalmazottjuk, a hozzáértő foglalkozásvezetők a legtöbbször önkéntes munkában, esetleg – ha van pályázati pénz – megbízási vagy egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban végzik a felvilágosító tevékenységet. Nem életszerű, hogy egy orvos vagy egy informatikai szakember munkaviszonyt létesítsen egy civil szervezettel azért, hogy főfoglalkozása mellett tartson néhány iskolai foglalkozást – arról nem is beszélve, hogy erre a szervezeteknek nincs is fedezetük. Még a Magyar Vöröskereszt is szakképzett önkéntesekkel (orvosok, védőnők, mentőtisztek, pedagógusok, táplálkozási szakemberek) végzi egészségfejlesztési tevékenységét – hangzott el ott, de úgy látszik, ebből a minisztérium semmit nem vett figyelembe.

Azt viszont meg lehet jósolni, hogy egy idő múlva egy sajtótájékoztatón egy oktatáspolitikai vezető azt fogja mondani: lám, háborogtak, hogy miért nincs rendelet, de aztán alig jelentkezett valaki, hogy vegyék nyilvántartásba.