Jövőt mutatnak a reménytelen sorsra ítélt gyerekeknek – megnéztük a tarnabodi csodaiskolát

Egy ambiciózus igazgató és a lelkes, jól felkészült tantestület bárhol alkalmazható, példaértékű iskolai modellt dolgozott ki és vezetett be Tarnabodon. Mi volt ebben a Covid szerepe? Mi az a „helyi értékiskola program”? Hogy kerül egy tanár egy kuvaiti magániskolából az ország egyik legszegényebb településének iskolájába? Riport.

Jövőt mutatnak a reménytelen sorsra ítélt gyerekeknek – megnéztük a tarnabodi csodaiskolát

Szegényes porták, gazos árokpart, rossz minőségű út fogad bennünket Tarnabodon. Egy június közepi hétköznap délelőtt gurulunk be az alig 700 fős Heves megyei településre, az utcákon lófráló fiatalok, kisgyerekes családok. Egy papucsos tini sétál el mellettünk, kezében gitár, igaz, a hatból csak három húrral. Örömmel áll modellt a fotósunknak a falu szomorú jelképe, a sorház (vagy inkább sorromház) előtt. Kifejezetten vidám dalt énekel a település hatalmas, trikolór betűin üldögélve.

A hírhedt bodi sorház
Veres Viktor

Ez a sorház minden, a települést bemutató riportban látható (a romák elleni 2008-as sorozatgyilkosságok idején sokat szerepelt például, ugyanis érintett volt a település: itt volt a második aljas támadás), pedig ma már a falu iskolája sokkal inkább lehetne Tarnabod jelképe. Ezúttal kifejezetten pozitív előjellel, és nem csak azért, mert a tanév végén Katolikus Innovációs Díjat kapott az oktatásszervezés példás megújítása miatt, hanem mert néhány év alatt látványos eredményeket értek el a diákok matematikai, szövegértési teljesítményében, és ami még fontosabb, a szociális kompetenciáikban. Jövőt mutattak az addig látszólag reménytelen és jövőtlen sorsra ítéltetett gyerekeknek.