#kritika

Széll Kálmán tér: a tömegek gázadása

Úgy fest, dönteni kellett, a rajta átvonuló forgalmat vagy a közösségi tér jelleget szolgálja a Széll Kálmán tér felújítása, és ha mindkettőt nem sikerült, hát az első választották. Alapvetően meg is oldották a feladatot, bár pár érdekességbe és zsákutcába azért sikerült belefutnunk.


Batman és Superman csatájának a nézők a legnagyobb vesztesei

Hiába lett Ben Affleck talán az eddigi legjobb Batman, a DC nagyon ostobán próbálta nyúlni a rivális képregény-birodalom, a Marvel mozis sikereinek receptjét. A két és fél órás pusztításorgia látványvilága hamar fárasztóvá válik, a bonyolultnak szánt cselekmény röhejes, a hősiesnek szánt egysorosokról pedig végleg kiderült, hogy papíron működnek, mozivásznon nem. Sokat elmond a Batman Superman ellen – Az Igazság hajnala című filmről, hogy legjobb karaktere a néhány percre feltűnő Wonder Woman, két főgonosza viszont csak a nevetségestől unalmasig terjedő skálán értelmezhető.


Lemezpakk - Lemmy és Bowie elment, az utolsó legenda azonban nem nyugszik

Iggy Popot meglegyintette a halandóság gondolata, úgyhogy elvonult a sivatagba és még egy nagy mű elkészítésére szánta el magát. Közben feltűnt New York legkúlabb új bandája, a 2015-ben mindent letaroló Kendrick Lamar pedig megint feladta a leckét pályatársainak meglepetésszerűen kiadott lemezével. Összeszedtük az elmúlt hetek - szerintünk - legizgalmasabb/ legjobb zenéit.


Eddig csak tisztességes nosztalgiázás az újrainduló X-akták

Szerteágazó, egész történelmünket más színben feltüntető összeesküvés-elméletek, űrlények, és egy félelmetes jövőkép: a hosszú szünet után újraindított X-akták sztoriját nem aprózták el, de mintha az alkotók elfelejtették volna, hogy nem 1996-ot, hanem 2016-ot írunk. De pozitívum, hogy Duchovny és Anderson még mindig jól passzol egymáshoz, és visszatért néhány kultikus mellékszereplő. Így azért még megéri esélyt adni a további öt résznek is.


Visszanyalt a sztracsatellafagyi

Nosztalgiázó, dráma és szatíra között bizonytalanul billegő mozi lett Kern András új filmjéből, a Gondolj rámból, amely jutalomjáték helyett sokszor csak színpadias erőlködés lett. Csak azoknak ajánljuk, akik hiányolják a mozik kínálatából a kilencvenes éveket idéző megoldásokat, és a kellemest egy pozitív jelzőnek tartják filmek esetében.


Seres: Van még kérdés?

Kérdezés? Ilyet nem csinálunk. Aki ilyet csinál, az a másik világ képviselője. A mi világunkban nem hozzuk kínos helyzetbe a kormányfőt azzal, hogy valamit megkérdezünk tőle.


PolitiKuss - a TASZ véget vetne a politikusok véleményuralmának

Jelentős kockázatot vállalnak ma Magyarországon azok az újságírók és magánszemélyek, akik politikusokat kritizálnak, legutóbb például egy tatai nőt vittek bíróság elé Facebook-bejegyzése miatt. A hatalmat gyakorló személyeket több jogi eszköz segíti vélt igazuk érvényesítésében - tartja a TASZ, amely kampányt indít a probléma kezelésére. Jogszabályi változásokat javasolnak.


Látott már hangyát nagyot bukni? Most majdnem összejött

A Bosszúállók 2 után a Marvel húzott egy merészet, s a moziba küldte egyik legbénább szuperhősét, akinek mindössze az a különleges képessége, hogy hangyaméretűre tud összezsugorodni. Szerencsére A Hangyát egy pillanatig sem kell komolyan venni, és minden hibája ellenére az egyik legviccesebb képregényfilm lett, ami valaha készült.



A női James Bondnak csak az alpári poénok jutottak

Austin Powers és Johnny English után nem sok újat tud mutatni a túlnyomórészt Budapesten és a Balatonon forgatott, A kém című 007-es-paródia – azonkívül, hogy most egy vékony férfi helyett egy nagydarab nő a főhős. Kár, hogy szinte az egész film erre az egy gegre épül, így Melissa McCarthy végleg belesüllyedni látszik a vicces, trágár komika szerepébe.


Ha Auschwitz az emberiség rémálma, akkor a Saul fia jelenti az ébredést

A Saul fia kétségkívül az egyik legegyedibb, legmélyebb alkotás holokauszt-témában. Egyetlen szereplő vezeti végig a film nézőjét a haláltábor fojtogató bűzén és mocskán, ő tolmácsolja szavak nélkül a halálraítéltek közönyét, és a tábor mindennapi abszurditását. Nemes Jeles László filmje kikerül minden konvenciót, és kompromisszum nélkül szembesít az emberiség történelmének legnagyobb szégyenfoltjával. Az alkotógárda bizakodva várhatja a cannes-i díjkiosztót, de ez a film akár még messzebbre is juthat.




Mint a plafonra ragadt takonylabda – a velünk maradt 90-es évek

Tamagocsi, PEZ-adagoló, Kölyökklub, Dj Bobo, Szerencsekerék, Trainspotting. Ha ezektől a szavaktól máris tengernyi emlék rohamozta meg, akkor a Kilencvenizmus című könyvet biztosan szeretni fogja. De képes-e a nosztalgia egy teljes könyvön keresztül fenntartani az olvasói érdeklődést? Vagy a könyv szerzői többre vállalkoznak az egyszerű múltidézésnél? Egyáltalán, tényleg annyira euforikus korszak volt a kilencvenes évek? Időutazás és kritika.



"Ez nem írás, hanem gépelés" - amikor híres írók egymást szapulják

Végtelenül szórakoztató, amikor neves írók, már-már magukból kikelve kérdőjelezik meg kollégáik írói kvalitásait. "Minden szava hazugság", "egy őrült gyerek jajongása a kórházból", "mocskos állat" és hasonló kedvességek az irodalomtörténet nagyjaitól, ünnepelt és népszerű szerzőkről - most mind egybegyűjtve.




"Ragyás!" - nekiment kritikusának az Orbán-képek festője

Nekiment az Orbán-portrékkal nagyot dobó Tereskova az őt bíráló költőnőnek, Tóth Krisztinának, akit „ragyásnak” nevezett. Tóth szerint az egykoron tehetséges festőnőt csak a pénz érdekli, Tereskova szerint a költőnő csak irigykedik rá.


Ki gondolta volna, hogy ez lesz a nyár vígjátéka?

Ha Hollywood cserben hagy, jönnek a britek és az írek. A nyár legviccesebb filmje egy mentális zavarokkal küzdő, óriás papírmasé-maszkot viselő különc zenészről és bandájáról, valamint a véletlenül hozzájuk csapódó normális srácról szól, és egyszerre szolgál briliáns karakterdrámaként és őrült komédiaként.