A Szenilla nyomában szemet gyönyörködtető animációjával, aranyos karaktereivel és jó humorával nyújt tökéletes moziélményt, de nem akar igazán újat mutatni – persze a gyerekek így is zabálni fogják.
A Pénzes cápa egy nem túl eredeti, teljesen komolyan vehetetlen, de legalább szórakoztató, néhol vicces túszdráma – akármilyen furcsán is hangzik ez. Jodie Foster szerencséje, hogy olyan neveket tudott vonzani, mint George Clooney, Julia Roberts vagy Jack O’Connell, nekik köszönhető ugyanis, hogy nem egy tucat-B-filmről beszélünk.
Rengetegen tiltakoznak az új Petőfi Rádió minősége és milyensége miatt, többen azt éreztetik, hogy az átszervezéssel elvették tőlük az életük egy részét. A rádió más tapasztalatokról számol be, elismerő sms-eket kap, és rengeteg pozitív szakmai visszajelzés érkezik.
Ryan Gosling és Russell Crowe is hülyét csinál magából a retrómázzal leöntött Rendes fickókban – politikai korrektséget ne keressünk a filmben, de perceken át tartó poénsorozatokat és kliséket kiforgató akciójeleneteket annál inkább. Egyszerre örömteli és szomorú, de a felhozatalt elnézve már május végén megkaptuk a nyár legjobb vígjátékát.
Nem tanulnak a szuperhősfilmek egymás hibáiból – hiába emelik a világpusztításig a téteket, ha közben elhagyják a humort, lebutítják a történetet és nevetséges szövegeket adnak a hősök szájába. Az X-Men két zseniális film után egy igazi káosszal tért vissza.
Keményen kritizálja az Orbán-kormányt a DK politikusa, állításait az Eurostat negyedéves adataira alapozza.
Úgy fest, dönteni kellett, a rajta átvonuló forgalmat vagy a közösségi tér jelleget szolgálja a Széll Kálmán tér felújítása, és ha mindkettőt nem sikerült, hát az első választották. Alapvetően meg is oldották a feladatot, bár pár érdekességbe és zsákutcába azért sikerült belefutnunk.
Hiába lett Ben Affleck talán az eddigi legjobb Batman, a DC nagyon ostobán próbálta nyúlni a rivális képregény-birodalom, a Marvel mozis sikereinek receptjét. A két és fél órás pusztításorgia látványvilága hamar fárasztóvá válik, a bonyolultnak szánt cselekmény röhejes, a hősiesnek szánt egysorosokról pedig végleg kiderült, hogy papíron működnek, mozivásznon nem. Sokat elmond a Batman Superman ellen – Az Igazság hajnala című filmről, hogy legjobb karaktere a néhány percre feltűnő Wonder Woman, két főgonosza viszont csak a nevetségestől unalmasig terjedő skálán értelmezhető.
Iggy Popot meglegyintette a halandóság gondolata, úgyhogy elvonult a sivatagba és még egy nagy mű elkészítésére szánta el magát. Közben feltűnt New York legkúlabb új bandája, a 2015-ben mindent letaroló Kendrick Lamar pedig megint feladta a leckét pályatársainak meglepetésszerűen kiadott lemezével. Összeszedtük az elmúlt hetek - szerintünk - legizgalmasabb/ legjobb zenéit.
Szerteágazó, egész történelmünket más színben feltüntető összeesküvés-elméletek, űrlények, és egy félelmetes jövőkép: a hosszú szünet után újraindított X-akták sztoriját nem aprózták el, de mintha az alkotók elfelejtették volna, hogy nem 1996-ot, hanem 2016-ot írunk. De pozitívum, hogy Duchovny és Anderson még mindig jól passzol egymáshoz, és visszatért néhány kultikus mellékszereplő. Így azért még megéri esélyt adni a további öt résznek is.
Nosztalgiázó, dráma és szatíra között bizonytalanul billegő mozi lett Kern András új filmjéből, a Gondolj rámból, amely jutalomjáték helyett sokszor csak színpadias erőlködés lett. Csak azoknak ajánljuk, akik hiányolják a mozik kínálatából a kilencvenes éveket idéző megoldásokat, és a kellemest egy pozitív jelzőnek tartják filmek esetében.
Kérdezés? Ilyet nem csinálunk. Aki ilyet csinál, az a másik világ képviselője. A mi világunkban nem hozzuk kínos helyzetbe a kormányfőt azzal, hogy valamit megkérdezünk tőle.
Jelentős kockázatot vállalnak ma Magyarországon azok az újságírók és magánszemélyek, akik politikusokat kritizálnak, legutóbb például egy tatai nőt vittek bíróság elé Facebook-bejegyzése miatt. A hatalmat gyakorló személyeket több jogi eszköz segíti vélt igazuk érvényesítésében - tartja a TASZ, amely kampányt indít a probléma kezelésére. Jogszabályi változásokat javasolnak.
A Bosszúállók 2 után a Marvel húzott egy merészet, s a moziba küldte egyik legbénább szuperhősét, akinek mindössze az a különleges képessége, hogy hangyaméretűre tud összezsugorodni. Szerencsére A Hangyát egy pillanatig sem kell komolyan venni, és minden hibája ellenére az egyik legviccesebb képregényfilm lett, ami valaha készült.
Másfél évtizednyi szállingózás, önismétlés és végeredményben céltalan kalandozás után a The Chemical Brothers újra megtalálta a legrövidebb utat a táncparketthez. Meghallgattuk a manchesteri páros új stúdiólemezét.
Austin Powers és Johnny English után nem sok újat tud mutatni a túlnyomórészt Budapesten és a Balatonon forgatott, A kém című 007-es-paródia – azonkívül, hogy most egy vékony férfi helyett egy nagydarab nő a főhős. Kár, hogy szinte az egész film erre az egy gegre épül, így Melissa McCarthy végleg belesüllyedni látszik a vicces, trágár komika szerepébe.
A Saul fia kétségkívül az egyik legegyedibb, legmélyebb alkotás holokauszt-témában. Egyetlen szereplő vezeti végig a film nézőjét a haláltábor fojtogató bűzén és mocskán, ő tolmácsolja szavak nélkül a halálraítéltek közönyét, és a tábor mindennapi abszurditását. Nemes Jeles László filmje kikerül minden konvenciót, és kompromisszum nélkül szembesít az emberiség történelmének legnagyobb szégyenfoltjával. Az alkotógárda bizakodva várhatja a cannes-i díjkiosztót, de ez a film akár még messzebbre is juthat.
Egy friss pszichológiai kutatás szerint meg kell választani a módját, hogy miként kritizáljuk munkatársainkat, mert a rossz megközelítés miatt mi fogunk kevésbé jól teljesíteni.
Állva tomboló közönséget és lelkes kritikákat hagyott maga után az Egyesült Államokban turnézó Fesztiválzenekar.
Tamagocsi, PEZ-adagoló, Kölyökklub, Dj Bobo, Szerencsekerék, Trainspotting. Ha ezektől a szavaktól máris tengernyi emlék rohamozta meg, akkor a Kilencvenizmus című könyvet biztosan szeretni fogja. De képes-e a nosztalgia egy teljes könyvön keresztül fenntartani az olvasói érdeklődést? Vagy a könyv szerzői többre vállalkoznak az egyszerű múltidézésnél? Egyáltalán, tényleg annyira euforikus korszak volt a kilencvenes évek? Időutazás és kritika.
