Olcsó akcióvígjátékot csináltak a Star Trekből

És visszatértünk. Engem személy szerint J.J. Abrams színrelépése előtt teljesen hidegen hagyott a Star Trek-univerzum, de az általa rendezett reboot (Star Trek, 2009.) és annak folytatása (Sötétségben – Star Trek, 2013.) minden kínos marketingfogás ellenére tökéletes blockbusternek bizonyult. Miután a producerkirály áttért starwarsozni, az a Justin Lin foglalta el a helyét a rendezői székben, akiről mindenkinek egy filmművészeti szempontból nem túl biztató franchise jut eszébe: a Halálos iramban.

Pedig a tajvani származású, de már Amerikában felnőtt rendező nevéhez fűződik egy-két ígéretes darab. Rögtön az első önálló rendezésével, a Sundance-en bemutatott Better Luck Tomorrow-val felhívta magára a figyelmet – nem csak azért, mert MC Hammer pénzéből készülhetett el, hanem mert egy addig kiaknázatlan szubkultúrán, az intelligens, eredményközpontú ázsiai-amerikai fiatalokon keresztül mutatta be a pitiáner bűnözés felé könnyen manipulálható MTV-generációt.

A Star Trek: Mindenen túl szereplőgárdája mutatja Lin helyét

Paramount Pictures

Nem is kellett tovább várnia a kitörésre: felkérték, hogy rendezze meg a Halálos iramban-széria harmadik részét, a 2006-os Tokiói hajszát, ami akkora kedvenc lett a rajongók körében, hogy egészen 2013-ig nem tudta otthagyni a franchise-t – ez idő alatt pedig még három epizódot elkészített (Halálos iram, Halálos iramban: Ötödik sebesség, Halálos iramban 6). Aztán megkapta a tévés álommelót: a True Detective második évadjának első két részével bízták meg – és sok mindent el lehet mondani arról az évadról, de azt még a legelvakultabb fröcsögők sem állítják, hogy képileg ne lett volna rendben.

A Star Trekhez vezető út azonban nem volt ilyen sima. J.J. Abrams kiválásával az előző két rész társírója, Roberto Orci vette volna át a rendezői feladatokat, de miután a Paramount visszadobta a „túl startrekesnek” tartott forgatókönyvét, inkább csak producerként maradt a stábban. A forgatókönyv megírását a stúdió – figyelem, ez kulcsmomentum – a geek-favorit Simon Peggre és társára bízta, rendezőként pedig behozták Justin Lint. Ez mind arra utalt, hogy hiába hangoztatták a producerek, hogy szeretnének visszatérni a széria gyökereihez, itt bizony valami nagyon mainstream, nagyon széles közönségnek szóló akció-sci-fi készül.

A USS Enterprise még mindig kutatja a mélyűrt, az ötéves misszió harmadik événél járunk, a megviselt csapat pedig Yorktown űrállomásán próbálja kipihenni a fáradalmakat és feltölteni a készleteket. Kirk kapitány ráunt a vezérszerepre, Spock és Uhura kapcsolata véget ért, Scottynak elege van a roskadozó hajóból, Sulu pedig hiányolja a családját. Nagy megkönnyebbülés mindannyiuk számára a kis pihenő, de nem örülhetnek sokáig: váratlanul segélyhívást kapnak egy közeli bolygóról. Persze hamar kiderül: az egész egy csapda.

Paramount Pictures

A csapdát a titokzatos idegen, Krall állítja, aki azt az ősi fegyvertartozékot próbálja mindenáron megszerezni, amit a film elején Kirkék még el akartak ajándékozni. A bolygóra végül nem mindenki az Enterprise fedélzetén érkezik meg: aki csak tud, mentőkabinban menekül a zuhanó hajóról. Így a legénység kisebb csapatokban kényszerül felfedezni a sivár, sziklás vidéket, és megkeresni egymást. Spock és Bones csörtéi, valamint Scotty és a helyi keménycsaj, az új szereplő Jaylah nehezen induló párosa még elég szórakoztató, de a Kirk-féle gárda akadályai már elég mesterkéltnek tűnnek.

És hogy miért mondtam, hogy a produkció kulcsmomentuma volt Simon Pegg írói megbízatása? Azért, mert a filmen egyértelműen látszik, mennyire a stúdió kottájából játszott. A valaha volt legjobb komédiatrilógiát (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) szerző Pegg az ütősnek szánt egysorosok és a komoly téma nézőbarát enyhítése miatt kellett a Paramountnak, ennek eredményeként viszont szinte matematikailag leírható párbeszédek születtek: 2 expozícióra jut 1 poén és 1 epic bölcsesség.

Nagy szerencséje a filmnek, hogy az izgalmas karakterek adottak voltak, és legalább látványban törekedtek a Star Trek világának megidézéséhez: a néha túlzónak ható maszkok, a színes egyenruhában masírozó lények, a poros vidék és a kopott járművek mind a hatvanas évek sci-fi-felfogását idézték, de mai nézőnek járó technikával – a Yorktown űrbázist bemutató képsorok egyenesen lenyűgözőek voltak. Kár, hogy Lin nem tudta elhagyni a gyors, akciófilmes vágásokat, és ezzel joggal előrevetítette az „űrbéli Halálos iramban”-jelzőket.

Paramount Pictures

Sajnos az elejétől fogva megragadt a fejemben egy hasonlat, és ez a végéig kitartott: kicsit olyan volt az egész, mint az X-Men: Apokalipszis. A karaktereket ott is csak szeretni lehetett, de az elnagyolt történet, a világmegváltó idézetek és a helyzet komolyságát poénokkal elütő dialógok is megvoltak benne, és a főgonosz is több hasonlóságot mutat. Az X-Mennél Oscar Isaacot rejtették CGI-páncél mögé, itt pedig egy másik mesteri színész, Idris Elba képességeit határolták be azzal, hogy egy javarészt animált karaktert adtak neki – ráadásul ez a főellenség is hasonlóan

indokolatlanul akarta mindenáron elpusztítani a világot.

Mindenesetre harmadjára is elképedtem rajta, mennyire telibe találta anno J.J. Abrams a castingot. Chris Pine tényleg a 21. századi William Shatner – kicsit jóképűbb, kicsit kevésbé alkesz, de ugyanolyan pökhendi, és mégis szerethető vezér. Arról, hogy Zachary Quinto mennyire tökéletes Spock, maga Leonard Nimoy is nem egyszer beszélt, de a szinte harmadik főszereplővé előlépő Bones szerepében Karl Urban is remekel. Bár Simon Pegg kicsit több játékidőt adott magának Scottyként, a többiek azért kicsit háttérbe szorultak – az újak közül viszont ki kell emelni a táncosból színésszé avanzsált Sofia Boutellát, aki már most felírta magát Hollywood legkeresettebb színésznői közé.

A tavaly novemberben elhunyt Nimoy mellett természetesen még egy embernek ajánlják a filmet a készítők, a Chekovot játszó Anton Yelchin mindössze egy hónapja halt meg, 27 éves korában – J.J. Abrams már jelezte, a Star Trek 4-re nem castingolják újra a szerepet, inkább kiírják a karaktert az Enterprise legénységéből.

Tehát igen, még nem tudni, mikor és milyen felállásban, de jön a negyedik mozifilm is. És most jó csak igazán Star Trek-rajongónak lenni: 2017-ben jön az új, szám szerint hatodik élőszereplős Star Trek-sorozat is, ami a világ nagyobbik részén (nálunk is) a Netflixen lesz majd elérhető.

A Netflixen érkezik hozzánk az új Star Trek-sorozat

A szolgáltató 188 országban sugározza majd a 2017-ben, az amerikai CBS-en bemutatandó szériát, köztük Magyarországon is.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!