Néhány évvel ezelőtt még sokan úgy gondolták, hogy 35 vagy 40 éves kor felett már túl késő pályát módosítani. Ha valaki addigra kialakított egy szakmai karriert, vezetői pozíciót vagy stabil munkahelyet, akkor azon az úton maradt nyugdíjig. A 2026-os munkaerőpiac azonban egészen más képet mutat.
A vendégmunkásokkal kapcsolatos fideszes és tiszás kifogások tévhiteken alapulnak, jelenleg a külföldiek jelenléte nem meghatározó a munkaerőpiacon, ám egyes területeken nélkülözhetetlenek. És nem véletlen, hogy a cégek adott esetben a magyar munkavállalókat bocsátják el a vendégmunkások helyett.
„A magyar munkaerőpiacot védeni kell, de nem szabad olyan hirtelen döntéseket hozni, amelyek működő vállalkozásokat, termelőkapacitásokat és végső soron magyar munkahelyeket veszélyeztetnek. Van aktivizálható munkaerő-tartalék Magyarországon, de ez nem gombnyomásra elérhető. Az inaktívak, a szenior munkavállalók, a részmunkaidőben visszatérők, a pályakezdők vagy a külföldről hazatérő magyarok bevonásához célzott programokra, tanácsadásra, képzésre és időre van szükség. Erre a VOSZ komplex programjavaslatot dolgozott ki és örömmel tárjuk ezt a döntéshozók elé, továbbá országos hálózatunkkal közre is működünk a megvalósításban” – mondta Gazsi Attila, a VOSZ elnökhelyettese.
A foglalkoztatottak száma pedig négy és fél éves mélypont közelében volt februárban. A várakozásoknál kedvezőtlenebbül alakul a munkanélküliségi ráta.
Magyarországon a bizalom és a kulturális környezet sem adott a rugalmas munkavégzés elterjedéséhez Balogh Petya és Oszkó Péter szerint. A Giggle társalapítói, Sebestyén Ádám és Birizdó Ádám szerint viszont a munkaerőpiac elkerülhetetlenül ebbe az irányba mutat, és ezt alátámasztja a platformon készült kutatás is.
Fogy a népesség, egyre kevesebb a foglalkoztatott is. Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta is emelkedett valamelyest.
Ezt a lélektani határt 2024-ben lépte át az ország. 15 év alatt megduplázódott a távozók körében a fiatalok aránya.
Óriási ellentét van a munkavállalók és a cégek álláspontja között a béremelésekről, egyre több vállalat tervez leépítést Magyarországon, miközben közel felük bevételnövekedésre számít.
A községekben, kisebb falvakban nagy számban élő cigányság sem az oktatásban, sem a munkaerőpiaci lehetőségekben, sem a lakhatásban nem kapja meg azt a segítséget, amely a társadalmi felzárkózáshoz szükséges lenne.
Gyökeres gazdaságpolitikai fordulat hiányában legfeljebb 2,5 százalék lehet a bővülés középtávon.
2025 őszén 36 ezer fővel kisebb volt a foglalkoztatottak száma, mint egy évvel korábban. A foglalkoztatási ráta csak azért nem csökkent, mert fogy a népesség.
A fehérgalléros munkavállalók több mint egy év alatt találnak új állásra, de ezért nem csak a gazdasági helyzet és a körülmények okolhatók – mondja Pethő Anikó, az Aarenson Consulting egyik alapítója.
A Z generációs munkavállalók a gyors előrelépést keresik a munkaerőpiacon, egy cégnél legfeljebb 5 évre terveznek – derül ki a munkavállalói szokásokat vizsgáló Gen Z Report legújabb kiadásából.
A jegybank 2026-ra adott inflációs előrejelzése nagyon sokat javult, a GDP-növekedési prognózis viszont jelentősen romlott. Az MNB szerint csak a lakossági fogyasztás felpörgésében bízhatunk.
A barkácsáruház jelentős leépítést hajtott végre, de az nem érte el a csoportos létszámcsökkentés mértékét, az elbocsátottakat egyénileg tájékoztatták.
Jobb eredmények jöttek ki a munkaerő-felvétellel kapcsolatos kutatásban, mint az elmúlt hónapokban bármikor.
Jövőre is csak 35 ezer unión kívüli vendégmunkás kaphat engedélyt. A szakminisztérium büszkén emlegeti a külföldi munkavállalók alacsony arányát, miközben a szakminiszter nemrég részben a vendégmunkások (ukrán menekültek) nagy számával magyarázta a lengyel gazdaság gyors növekedését.
A váltásnál mérlegelt szempontok között még az eddigieknél is fontosabbá vált a fizetés.
A technológiai fejlődéssel párhuzamosan 2030-ig a munkavállalók jó hatvan százaléka át- és továbbképzésre szorulhat. Ehhez a munkáltatóknak időt és motivációt kell biztosítaniuk.
A kontinens egy nagy, láthatatlan falat épített. A problémának ez a megközelítése azonban hatalmas gazdasági és erkölcsi kockázatokkal jár, írja Jonathan Portes, a londoni King’s College professzora, aki közgazdaságtannal és közpolitikával, ezen belül a bevándorlás kérdéseivel foglalkozik.
