Manapság divatos lett bármilyen problémára, fájdalomra azt mondani, hogy el kell engedni. Engedjük el a múltat, ne őrlődjünk rajta, hiszen ami volt, elmúlt, azon változtatni már úgysem lehet. Ebben persze van igazság, de a múlt gyakran sokkal erősebben fogva tart – és ezt olykor nem is sejtjük -, mint hogy csak úgy el tudnánk hessegetni.
Amerikai kutatók által feltárt tudományos bizonyítékok szerint sokkal inkább választunk olyan párt magunk mellé, aki nagyban hasonló tulajdonságokkal bír.
Óriási kaland az első osztályba lépés. Nemcsak a tanulás, a közösségi lét is újdonságokat tartogat a kisdiák számára. Felbukkanhatnak azonban nem várt nehézségek is, amelyekre a szülő felkészítheti a gyermekét – de olyanok is, amelyekre nem tudja.
Régóta tudjuk, hogy egy traumatikus esemény emléke, lelki öröksége generációkon keresztül továbbadódik, akkor is, ha a leszármazottak elől elhallgatták, eltitkolták a történteket. Már megtanultuk, hogy mi az a transzgenerációs trauma, de vajon mi a transzgenerációs atmoszféra?
Az önbizalom-növelés egy meglepő bizonyítékára bukkantak lengyel kutatók.
Akiket szeretünk, és akik felneveltek minket, bennünk élnek. Megtapasztaljuk a lelki sérelmeiket, látjuk az emlékeiket álmainkban. Családi traumáik tudattalanul is összeköthetnek minket a múlttal. Bár többnyire nem vagyunk ennek tudatában, a titkok, a múltban elszenvedett traumák befolyásolják az életünket, és meghatározzák a cselekedeteinket a jelenben. A neves pszichoanalitikus, Galit Atlas átütő erejű könyve saját életútján és páciensei történetein keresztül mutatja be, hogyan következnek a hibás döntéseink és megakadásaink az érzelmi örökségünkből. Ugyanakkor segít, hogy tudatosítsuk és feloldjuk ezeket, és elinduljunk végre a kiteljesedett élet felé. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
A tünetegyüttes névadója egy 1973-as túszejtéses rablótámadás a svéd fővárosban. Ha a szindróma valóban létezik, akkor nem annyira a túszdrámák áldozatainak, hanem leginkább a bántalmazott nőknek és gyerekeknek okoz szenvedést.
S ha nem felejt, újraírhatjuk-e a traumatikus élményeket, amelyek nyomot hagytak rajta? Kivételes életutak segítik tovább gondolni a dilemmát.
A virágnevek csak azért lehetnek praktikusak, hogy tudjuk, mire van szüksége a gyermeknek.
Legmélyebb vágyaink kulcsszerepet játszanak lényeges álmaink megtalálásában. A sokat ábrándozókra jellemző, hogy nem hoznak meg szükséges döntéseket, vagy ha mégis, nem cselekednek elég hatékonyan. Így álmaik mindörökre vágyak maradnak.
Elterjedt konyhapszichológiai elmélet, hogy a férfiak, különösen az „anyás” férfiak a saját anyjukhoz hasonló feleséget választanak maguknak. A nők pedig, különösen az „apakomplexusos” nők, az apjukhoz hasonló, vagy idősebb férfiakhoz vonzódnak. Vajon van-e alapja, hogy a szüleink mintája befolyásolja az érdeklődésünket?
