Egy átlagos nap bármelyik percében rengeteg belső késztetés és külső tényező verseng a figyelmünkért – hogy ezek közül melyiket választjuk, a bennünk meglévő motívumok erősségétől függ.

Az 1970-ben elhunyt Abraham Maslow amerikai pszichológus a belső, emberi motívumokat hét szintre osztotta be. Az 1954-ben kibontott, híres Maslow-piramis az életben maradást szolgáló szükségletektől az egyre emberibb jellemzőkig épül fel hierarchikusan.

Kicsit másképp a szükségletpiramisról

Rendelje meg online!

Az alsó szinteken találjuk a hiányalapú szükségleteket, amelyek kielégíthetők, átmenetileg megszüntethetők. Ha például éhesek vagyunk és eleget eszünk, akkor pár óráig nem merül fel az éhség motívuma. Ha nem vagyunk háborús vagy természeti katasztrófa sújtotta környezetben, akkor nem törődünk különösebben a biztonság iránti szükségletünkkel.

Ha vannak minőségileg kielégítő kapcsolataink, szerethetőnek érezzük magunkat, akkor nem igényli a figyelmünket és az erőfeszítéseinket a szeretet és valahova tartozás szükséglete. Ha megfelelő visszajelzést kapunk a teljesítményünkről, akkor nem hajszoljuk folyamatosan az elismerés iránti motívumunkat. A hiányalapú szükségletek kielégítésével azok meg is szűnnek.

Amikor nem múlik a hiány

A felsőbb szintek felé haladva azonban már nem olyan egyszerű a helyzet, hogy ha hiányt érzek, csinálok valamit, mire elmúlik a hiányérzet, és én megkönnyebbülök. Ezekben a motivációkban nincs igazi végső állapot, legfeljebb csak rövid pihenőkre lehet elérni a befejezettséget, mielőtt újabb és vonzóbb célokat, kihívásokat tűzünk ki magunk elé.

Nézzük például a kognitív szükségleteket. Éreztük-e már azt, valamiben elmélyedve, hogy mindent tudunk, nekünk már senki sem mondhat újat? Vagy az egyre több ismeret inkább abban az érzésben erősít meg minket, hogy milyen keveset tudunk, és mennyit kell még tanulni?

Nézhetjük az esztétikai motívumokat is. Vajon éreztük-e már valaha, hogy a házunk tökéletes? Vagy éppen a külsőnk, a ruhatárunk szép, rendezett? Tapasztalataim szerint éppen ellenkezőleg, mindig találunk valami „csinosítani valót”.

A piramis csúcsa, a szükségletek legemberibbje az önmegvalósítási motívum, azaz a bennünk rejlő lehetőségek kiteljesítése. Elérhető-e vajon ez az állapot? Amikor azt érezzük, hogy már mindent kihoztunk magunkból.

Olvassa tovább Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi adjunktus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a tudatos önmegvalósítással foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.