Az Egyesült Államokban praktizáló klinikai pszichológus nemrég megjelent könyve, A trauma váratlan ajándéka arról a pozitív átalakulásról, növekedésről szól, ami egy súlyos traumát követő, akár sok évvel későbbi szembenézés következtében indulhat el. Edith Shiro szerint a mások által okozott trauma terápiájához nélkülözhetetlen a közösség támogatása. Interjú.
Sok látogató nem elégszik meg az egyszeri Disneyland-élménnyel, annyira elvarázsolja őket a park, hogy többször is visszatérnek a világ különböző pontjairól, felnőttek és gyerekek egyaránt. A jelenség annyira szembetűnő, hogy okaira a tudósok is kíváncsiak lettek, nekiálltak kutatni, mitől ennyire különleges Disneyland.
Eddig úgy gondolták a kutatók, hogy az állatok közül a delfinek rendelkeznek a leghosszabb memóriával, egy új kutatási eredmény azonban kiderítette, hogy ez nem így van.
Tekintve az izraeli-palesztin összecsapásokat, sajnos a téma közben még aktuálisabb lett.
Mi van akkor, ha lehetséges, hogy valaki trauma átélése után a gyógyulásnál is messzebbre jusson? Mi van akkor, ha az egészségének visszanyerése után tovább is mehet, és átalakulhat? - teszi fel a kérdést Edith Shiro amerikai traumaterapeuta A trauma váratlan ajándéka című könyvében. Részlet.
Felnőttként a legtöbb ember boldog akar lenni, lehetőleg azonnal és örökké. Mégis egyre többen boldogtalanok, miközben hatalmas erőfeszítéseket tesznek vélt boldogságukért: pénzt és célokat kergetve beáldozzák minden idejüket, családi és baráti kapcsolataikat. Részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
Az élet egyre több területére érkezik meg a mesterséges intelligencia, esetenként – egyelőre csak Amerikában – már a bírói döntésekbe is bevonják. De vajon elfogulatlanabb a gép, mint az ember? Vagy hasonlóan viselkedik, mert emberek tanították emberi adatokon? Mit tehet a pszichológia az MI tökéletesítésében? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Kekecs Zoltán, az ELTE adjunktusa.
A magabiztosság egyik kerékkötője, ha hiszünk az azt övező előítéleteknek.
Ön melyiket választaná? Kitart egy fontos döntés mellett akkor is, ha azt a családja nem támogatja, vagy inkább mások elvárásainak felel meg, és átalakítja belső, érzelmi világát, lemondva így a döntéséről? Bár szeretnénk azt hinni, hogy az első csoportba tartozunk, az emberek többsége a másodikat választja. Miért van ez így?
„Nagyon komoly erőforrásokat tud mozgósítani az irodalomterápia" ráadásul „az irodalomban való jártasság nem feltétele a részvételnek” – állítja Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke. Arról is beszélgettünk vele, miben segít a kézírás, és baj-e, hogy egyre kevesebben olvasnak.
Élethazugságok című könyvében Singer Magdolna gyásztanácsadó olyan történeteket dolgoz fel, amelyekben a gyászolóknak nemcsak hozzátartozójuk elvesztésével kell megküzdeniük, hanem egy addig nem ismert titokkal is. Az alábbiakban ebből a könyvből közlünk egy szerkesztett részletet - Evelin történetét.
Olyan korban, ahol egyre extrémebbé válik az individualizmus, és ennek kapcsán a látszólagos szabadság mellett a kiszakítottság megélése, újra és újra felmerül a kérdés, mit is veszíthetünk azáltal, ha szinte teljes egészében saját szubjektív élményvilágunkba záródunk, ha figyelmünk fókusza szinte kizárólag saját magunkra vetül.
Elvitelre - a podcast, amelyben az adott hét legjobb HVG hetilapos és hvg360-as anyagaiból válogatunk. Csak indítsa el a háttérben és hallgassa meg szerzőink legjobb írásait! Ezen a héten Szabadkára, a szabad döntés illúziójába és a vendégmunkásgettóba utazunk.
A gyermekvédelmi népszavazási kérdésekre is hivatkoztak legújabb vizsgálatuknál.
