#regény






„A szektánkban azt tanították, olyan nincs, hogy egy férfi és nő együtt járnak"

„Nem ismerek olyan kollégát, aki csak a tanári fizetéséből él” – mondja Kiss Judit Ágnes író, költő, aki ugyanakkor nem a fizetések miatt mondott fel júniusban tanári állásából. Új regénye, az Egy nőalak szürke kontúrja egy gyerek szexuális bántalmazásáról, családon belüli erőszakról és egy elnyomó szektáról szól; mindezeken kívül az ország elhagyásáról is beszélgettünk vele. Interjú.






Tompa Andrea: Lehet, hogy torkig vagyunk a múlttal?

A holokauszttal indul, a romániai diktatúra éveit fogja át Tompa Andrea új regénye, a Sokszor nem halunk meg. A gettósítás napjaiban egy orvosnő csecsemőjét egy munkáspárra hagyja Kolozsváron. Milyen család, milyen életek születnek ebből a hagyatékból, és milyen életek, múltak tűnnek el? Interjú.





Réz András: „Hát, írok én olyat, hogy NER? Dehogy!”

„Aki nevet, az nem harap” – vallja Réz András, aki a napokban új regénnyel jelentkezett. A Parában többek között a hatalom természetéről, a konteók felépítéséről, továbbá más húsbavágó kérdésekről és nagyon is ismerős figurákról ír, no meg persze a szorongásairól. Azt is bevallja (szorongva): a Para szórakoztató irodalom akar lenni, célja az, hogy röhögjünk.