Tompa Andrea: Lehet, hogy torkig vagyunk a múlttal?
5 perc
2023.06.28. 14:30
A holokauszttal indul, a romániai diktatúra éveit fogja át Tompa Andrea új regénye, a Sokszor nem halunk meg. A gettósítás napjaiban egy orvosnő csecsemőjét egy munkáspárra hagyja Kolozsváron. Milyen család, milyen életek születnek ebből a hagyatékból, és milyen életek, múltak tűnnek el? Interjú.
HVG: Divatba hozta Erdélyt és a közelmúltról szóló történelmi regényt, jól látom?
Tompa Andrea: A divat szó számomra üres pózolás. Bizonyos dolgokat láthatóvá tesznek ezek a könyvek, de ez nem jelent valós érdeklődést Erdély iránt, bárhonnan is nézzünk rá.
HVG: Erdély szimbolikus térré és idővé vált, amelyen keresztül az olvasók ráismernek valamire.
T. A.: Van egy látható és propagált homogén, mitologikus, népies, falusias Erdély. Mi, akik Erdélyről írunk, Visky Andrástól Vida Gáboron át, valami mást mutatunk. Ez a világ se nem homogén, se nem archaikus, egyáltalán nem falusias.
Én például jobban szeretek romániai magyar társadalomtörténetről beszélni, mert nem Erdély különállásán, szigetszerűségén van a hangsúly, hanem azon, ahogy ez a tér Románia része.
HVG: Ha például Erdély felől nézzük a magyar holokauszt történetét, hogy módosul az eddig ismert kép?