A holokauszttal indul, a romániai diktatúra éveit fogja át Tompa Andrea új regénye, a Sokszor nem halunk meg. A gettósítás napjaiban egy orvosnő csecsemőjét egy munkáspárra hagyja Kolozsváron. Milyen család, milyen életek születnek ebből a hagyatékból, és milyen életek, múltak tűnnek el? Interjú.
HVG: Divatba hozta Erdélyt és a közelmúltról szóló történelmi regényt, jól látom?
Tompa Andrea: A divat szó számomra üres pózolás. Bizonyos dolgokat láthatóvá tesznek ezek a könyvek, de ez nem jelent valós érdeklődést Erdély iránt, bárhonnan is nézzünk rá.
HVG: Erdély szimbolikus térré és idővé vált, amelyen keresztül az olvasók ráismernek valamire.
T. A.: Van egy látható és propagált homogén, mitologikus, népies, falusias Erdély. Mi, akik Erdélyről írunk, Visky Andrástól Vida Gáboron át, valami mást mutatunk. Ez a világ se nem homogén, se nem archaikus, egyáltalán nem falusias.
Én például jobban szeretek romániai magyar társadalomtörténetről beszélni, mert nem Erdély különállásán, szigetszerűségén van a hangsúly, hanem azon, ahogy ez a tér Románia része.
HVG: Ha például Erdély felől nézzük a magyar holokauszt történetét, hogy módosul az eddig ismert kép?
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
