Pragmatizmus és eszmeiség viszonyát vizsgálja szerzőnk a dualizmus és a rendszerváltás óta eltelt időszak pártpolitikájában. Azt mondja, az ismeretek hiánya nehezíti, hogy megértsük, miért nem elég, ha a közjogi, nem pedig az eszmei tényezők uralják a politikát.
Alig akad olyan történelmi, ikonikus magyar márka, vállalat és gyár, amely még magyar kézben van, vagy legalábbis ne fordult volna meg külföldi tulajdonban. Ami magyar maradt, az nagyrészt eltűnt a süllyesztőben.
Aki félelemben él, az azt hiszi, hogy az elit majd mindent megold helyette, ezért kell Orbánéknak folyamatosan ébren tartaniuk az emberekben a rettegést – mondja Kőszeg Ferenc civil jogvédő, az SZDSZ alapítója, 1990 és 1998 között országgyűlési képviselője, akinek Csörögnek a zászlók címmel újabb könyve jelent meg.
Tisza István jó 120 éve írt már a magyar társadalom sajátos fejlődéséről, ami eltér a nyugatitól. Szerzőnk szerint ez a sajátos szerkezet a rendszerváltáskor, és utána sem változott meg. Ezt (a "stratégiai titkot", ahogy Csizmadia Ervin írja) pedig az ellenzéknek is meg kellene értenie, teszi hozzá.
Pintér Sándor korábbi bizalmasának, Tasnádi Lászlónak cége 2021 óta védi a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, most újabb tendert nyertek meg.
A múlt ismerete nélkül nincs mélyreható társadalmi változás. A rendszerváltás utáni társadalmi küzdelmek kritikai feldolgozása tágítja politikai képzelőerőnket és szükséges állomása annak, hogy sokak számára vonzó jövőképet alakítsunk ki. A cikk szerzői egy hiánypótló mozgalomtörténeti gyűjteményt mutatnak be.
Barátjáról és küzdőtársáról, a múlt héten elhunyt Mécs Imréről a személyes emlékein túlmutató írását Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet Alapítvány kuratóriumi elnöke a HVG felkérésére fogalmazta meg.
"Hiszem, hogy lesz még korszak, amikor Mécs Imre nevét, a megújult, európai Magyarország megteremtői között fogják számontartani."
EU-s közvetítés csökkentheti a két ország közötti feszültséget.
Ott volt az alakuló Fidesz egyik találkozóján a Bibó Kollégiumban, és emlékszik, ahogy a lánglelkű Orbán Viktor sorolja neki Oxfordban, miket tervez Magyarországgal. Timothy Garton Ash a közép-európai térség egyik legjobb ismerője, ahogy fogalmaz, a „jelen történésze”. Mesél a rendszerváltás csodájáról, a fiatal Putyinról, és a mostani félelmeiről is. Optimizmusát azonban nem veszíti. HVG-portré.
A rendszerváltás egyik mellékalakja, aki talán lehetett volna külügyminiszter is, de a Magyar Narancs egyik alapítójaként jobban érdekelte a médiacsinálás, aztán a filmezés. Az elmúlt hónapokban a ferencvárosi önkormányzati lap körüli botrány miatt találkozhattunk a nevével, pedig sok más miatt jóval érdekesebb személyiség: írt könyveket, végigutazta a világot Szarajevótól Tokióig. "Ha egy hatalom leválthatatlan, ha felvásárolhatja az ellenzékét, ha új feudális osztályt épít ki, arra sok szó van, de a mohóság bírja csak a nyomdafestéket" – mondja az Orbán-rendszerről. HVG-portré.
Bár környezetvédelmi szempontból felemás Magyarország számára a bős–nagymarosi vízerőmű története, politikai jelentősége elvitathatatlan. Az állampárt a rendszerváltás előtti években nem tudott mit kezdeni a szakmai alapon megszervezett mozgalommal, s ez utat nyitott a demokratikus folyamatokhoz. A bősi per 25 éve zárult le.
A döntés ellen a kutatók tiltakoznak. Azt állítják, hogy ezek a dokumentumok nem jelentenek veszélyt Románia nemzetbiztonságára.
Lehet vitatkozni azon, hogy hol csúszik félre A besúgóban a történelmi hitelesség, de inkább a dramaturgiai megbicsaklások zavarók a magyar sorozatban, amelyről most mindenki beszél. A hvg.hu Kult rovata tartja magát ahhoz, hogy a rendszerváltás előtti időszakot feldolgozó sorozat teljesítette a feladatát: jó korrajz lett egy felnövéstörténettel a szíve közepén.
Áthallások és történelmi pontatlanságok ide vagy oda, A besúgó nem akar több lenni, mint egy fikció, amelyet egy fiatal gárda rakott össze, hogy beszélgetéseket indítson generációk között és a politikai árkokat kikerülve – mesélte Szentgyörgyi Bálint, a sorozat író-rendező-kreátora, és Vas Judit Gigi, A besúgó Enikője közéleti podcastunk legfrissebb adásában.
Nincs gyakorlatiasabb érték az elvszerűségnél, és nincs következetesebb elvszerűség annál, ami a gyakorlatiasságból, az életismeret mélyéből fakad. Ez a tanulsága a 25 éve elhunyt Solt Ottilia életének. Az évforduló alkalmából mostantól tér viseli a nevét Budapest II. kerületében.
A két utazó tárlatot ugyanaz a cég intézi, aki a Trianon-emlékév kiállításait szállította.
A volt reklámszakember korábban politikai marketinggel is foglalkozott, ám most nem pazarolja idejét olyan aktualitásokra, mint az utcákon látható óriásplakátok. Első nagyjátékfilmje, az Eltörölni Frankot a Kádár-rendszer sötét módszereiről beszél. HVG-portré.
Katartikus össznemzeti élmény volt az 1989. június 16-ai, Hősök terei gyászszertartás, melynek kiharcolóit és megszervezőit – más zavaró körülménnyel egyetemben – a NER-nemzedék múlteltörlő buzgalommal igyekszik kiretusálni a köztudatból.
A 68 éves közgazdász komoly szerepet vállalt a rendszerváltás éveiben a magyar gazdaság modernizálásában.
