Minden hátrányt vállalva, a közvéleménnyel szembemenve, minden torzulásra érzékenyen képviselte az elveit, a normáit, az értékeit. És ugyanilyen eltökéltséggel, szenvedéllyel kutatta a valóság legnehezebben feltárható mélyrétegeit. Ugyanolyan elméleti és módszertani igényességgel, mint amilyen gyakorlatias segíteni és változtatni akarással. Mindezt elsőrangú kommunikátorként tárta a nyilvánosság elé kiemelkedő publicistaként, tényfeltáró újságíróként, riporterként, szónokként. Ennek a szintézisnek volt Solt Ottilia szinte az egyetlen, de mindenképp a legnagyobb személyisége. Az ellenzéki vezetésű II. kerület tavaly meghirdetett felhívása eredményeként Szabó Magda, Psota Irén, Komlós Juci mellett róla is közterületet neveztek el. Halálának 25. évfordulóján, cikkünk megjelenésével csaknem egyszerre avatták fel a Harcsa utca és a Frankel Leó út kereszteződésénél a Solt Ottilia teret.
Magyar–filozófia szakos diplomájával csatlakozott az 1960-as évek végén Kemény István szociológus csapatához, amely a társadalom sokféle rétegét tárta fel a legmélyebben, áttörve politikai tabukat.
Soltot, a Kemény-csapattal együtt, kutatási témái, politikai kiállásai, írásai és aláírásai miatt kiszorították a hazai társadalomtudomány intézményrendszeréből. Az 1980-as évek elején őt már általános iskolai könyvtárosként sem tűrték meg.
