Timothy Garton Ash: Orbán játékában nem akarok szereplővé válni

HVG: Ismeri Pestet, mint a tenyerét, ha itt jár, felkeresi barátait. Mióta tart a kapcsolata az országgal?

Timothy Garton Ash: Nem felejtem soha, amikor 1979-ben először voltam Budapesten. Éppen a doktorimat írtam Nyugat-Berlinben, a témám a Harmadik Birodalom kapcsán az volt, hogyan lesz valakiből kollaboráns, másból pedig ellenálló. És rájöttem, hogy ezzel a dilemmával a vasfüggöny mögött valós időben küzdenek megannyian. A körutazásom Magyarországra is elhozott, az állítólagos legvidámabb barakkba. A meghunyászkodás összetett módozatai mégis érződtek.

HVG: Ma tapasztal hasonlót az illiberális magyar mintaállamban?

T. G. A.: Igen. És letaglóz, hogy ezt kell mondanom. Az életem leginkább meghatározó élménye a közép-európai országok szabadságukért vívott, tízéves küzdelme volt. Mélységesen lehangoló látnom, hogy ahogy akkor, most is Magyarország és Lengyelország állt az élre, csak most a szabadság szűkítésének céljából.

HVG: Egy időben lakott az NDK-ban, mint Putyin, egy akkor még ismeretlen KGB-tiszt. Ő a Szovjetunió széthullását ő a 20. század legnagyobb tragédiájának tartja. Az ukrajnai invázió nem írja felül, amit az akkori eseményekről gondol?

T. G. A.: Az ukrajnai háborúval bezárult a kör, és véget ért az időszak, amit én a „fal utáni világnak” nevezek. Putyin egyik radikális szövetségese, Prigozsin a minap azt mondta a háború frissen kinevezett főparancsnokáról, az 1991-es moszkvai puccsisták egyikéről: bár lett volna 30 éve több erő a tankjában. Akkor még a birodalom erőtlennek bizonyult, hogy visszavágjon. Most megtette.

HVG: Ez nem írja felül a rendszerváltás korának értelmezését?