A modern pártpolitikában – jó esetben – nem kerül egymással szembe a címben említett két fogalom. Azaz a pártok – tekintet nélkül arra, melyik oldalon állnak – pragmatikusak és eszmeiek egyszerre, nem kell egyiket vagy másikat túlhajtaniuk.
De nem minden arany, ami fénylik, azaz: az ideális helyzet csak nagyon ritkán jön létre. Különösen így van ez a magyar politikatörténetben, amelyet viszont nem ismerünk, tehát nem is tudjuk róla, hogy ezt az ideális helyzetet tartósan nem produkálja.
Említsünk csak meg röviden két korszakot, amelyek közül az egyik a múlt ködébe vész (és ezért nem ismerjük); a másik ellenben nagyon is mai (ezt meg azért nem ismerjük, mert felületes sémákban látjuk napjainkat).
