Csizmadia Ervin: Az ellenzéknek meg kellene értenie egy "stratégiai titkot" a magyar társadalomról
8 perc
2023.04.30. 10:30
Tisza István jó 120 éve írt már a magyar társadalom sajátos fejlődéséről, ami eltér a nyugatitól. Szerzőnk szerint ez a sajátos szerkezet a rendszerváltáskor, és utána sem változott meg. Ezt (a "stratégiai titkot", ahogy Csizmadia Ervin írja) pedig az ellenzéknek is meg kellene értenie, teszi hozzá.
Mielőtt rátérnék annak kifejtésére, amiről a címben beszélek, hadd mondjak valamit általánosságban arról, hogy miért nem sikerül előbbre jutnunk a magyar politika meghatározó folyamatainak értelmezésében. Merthogy igen, abban is problémát látok, hogy nemigen sikerül előbbre jutunk, s így nem csoda, ha veszteglünk, sőt olykor még rosszabb: nem is nagyon értjük, hogy miben vagyunk, és hogy hogyan kerültünk abba, amiben vagyunk.
Elég messziről indulok, de ígérem, rövid lesz ez a felvezető rész.
Szóval azt hiszem, egy fontos problémában vagyunk benne nyakig, és ez pedig az, hogy elveszítettük a kapcsolatunkat azzal a szellemi örökséggel, ami pedig elvben rendelkezésünkre állna. Ez a szellemi örökség 1990 körül szinte pillanatok alatt kiradírozódott, merthogy jött helyére egy új, és akkor abszolút friss szellemi irányzat. Ez az irányzat Nyugatról jött, és azt mondta nekünk: a világ ettől kezdődően áttetszővé vált, megszűnt benne az addig bele kódolt nagyhatalmi konfliktus. Innentől a demokrácia világában élünk, és teljesen mindegy, hogy e tekintetben vannak-e szellemi hagyományaink, tradíciók nélkül is átléphetünk az új világba, és belakhatjuk azt.
Természetesen nem azt mondom, hogy a „régi” szellemi világban minden jó volt. Átkozottul sok minden nem volt jó benne. De ahogyan most a nemrégiben megindult Magyar Mozi csatorna megmutatja, milyenek voltunk (vagyunk) a film eszközeivel, úgy bizonyára rengeteg minden megmutatandó dolog lenne a régi szellemiek vonalán. Természetesen a legtöbb ezek közül eltűnt; a marxizmus például azért, mert egyszerűen időszerűtlennek tűnt a rendszerváltáskor. A demokráciába vetett hitt kiegészülve a történelem vége hitével voltaképpen elfeledtette velünk az egész magyar politikai tradíciót. Mintha a demokráciába úgy léptünk volna át, hogy egy teljesen új fejezetet, sőt történelmet kezdünk.
