#társadalom

Ne becsüljük le a magányt, inkább tegyünk ellene!

Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, s aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének.



Horthy, Kádár, Orbán – "Az abnormális lett normális"

Az új Nemzeti alaptantervvel határozott ideológiát és központilag meghatározott nemzeti önképet akar közvetíteni a kormány – állítja az akadémiai kutató. Valuch Tibor szerint ha egy ország vezetése tudatosan kifordítja a szavak jelentését és megkerüli a törvényeket, azzal abnormális mintát nyújt az egész társadalomnak.


Kőbányai János: Pokorni Zoltán könnye

A kibeszélés megszabadít a traumától, de nem a társadalom kollektív emlékezetének hiányából fakadó traumától. A társadalom többségi közössége pedig nem beszélte ki betegsége okát. És ezért nem kaphat feloldást. Sem gyógyulást.












Andor László: Robot, baba, migráns, nő

Van, aki nehezen emészti meg: a keleti bővítéssel nemcsak országok és piacok csatlakoztak az EU-hoz, hanem emberek – méghozzá egyenlő jogokkal. Ez a hozzáállás szüli az olyan visszataszító ötleteket, mint a migráns dolgozók otthon hagyott gyermekei után járó családi pótlék indexálása.




Egy durva bemutató: így működik Kínában a mindenkit figyelő, mindenről tudó rendszer

Több mint 200 millió térfigyelő kamera előtt zajlik a kínai állampolgárok élete. A cyberpunk művekből ismerhető jövő a szemü(n)k előtt épül ki: a technológiai fejlesztéseket hosszú ideje prioritásként kezelő kínai állam megértette, hogy elérkeztünk ahhoz a rendszerfejlettséghez, amelynél már mindenhol mindenkit meg lehet figyelni, nyilván lehet tartani és automatikusan ki is lehet értékelni.