A finom káposztaféle angol (Brussels sprouts) illetve francia (chou de Bruxelles)  elnevezése egyaránt utal eredetére. A kelbimbót a 16. században kezdték el termeszteni Brüsszelben. Egyes dokumentumok szerint dán zöldségnemesítők leleménye. Megszületését állítólag annak köszönhette, hogy a kevés termőterülettel rendelkező országban szükség volt egy dúsan termő, ám kevés helyet igénylő haszonnövényre. Habár a kelbimbó első írásos említése 1587-ből származik, sokáig nem terjedt el széles körben. Még több mint 100 évvel később is neves botanikusok úgy nyilatkoztak, hogy hallottak már róla, de még soha nem látták. A 18. században terjedt el Franciaországban, majd Angliában és az Újvilágban. A briteknél a karácsonyi, az amerikaiaknál pedig a hálaadásnapi sült pulyka hagyományos körete ma is - számunkra kicsit szokatlan párosításban a gesztenyével.

A kelbimbó a téli étrend talán legegészségesebb alkotóeleme. Tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint (90 mg/100 g), karotint, kalciumot, nátriumot, káliumot, foszfort, vasat, ként. C-vitamin-tartalmát fagyasztás után és főzve is jórészt (50 mg/100 g) megőrzi. Diétázók is fogyaszthatják, hiszen kalóriatartalma alacsony (35kcal/10dkg). Gyógyhatása is közismert. Javítja az étvágyat, serkenti a belek működését, zöldbabbal és salátával keverve kedvező hatást vált ki a hasnyálmirigy inzulintermelő képességének javításában.

Sokan azonban idegenkednek a kelbimbótól. Egyesek azért, mert rossz tapasztalataik voltak vele (túlfőzve valóban nem egy kulináris élmény), mások azért, mert kevés elkészítési módját ismerik. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány tanácsot és tippet.

Ha piacon vásároljuk a kelbimbót, érdemes tudnunk, hogy minél kisebbek, keményebbek és zöldebbek a fejecskék, annál ízletesebbek és annál nagyobb az ásványianyag-tartalmuk. Hűtőben tartva sokáig eláll, de persze frissen a legfinomabb. Tisztításuknál levágjuk a bimbók torzsás végét, eltávolítjuk külső levelét (minél nagyobbak a bimbók, annál nagyobb a veszteségünk is).

Köretként készíthetünk sült kelbimbót. Kevés olívaolajjal, sóval, frissen őrölt borssal és csipet borsikafűvel összekeverjük, jénai tálban, tepsiben kiterítjük, meghintjük vajforgáccsal, és 220 fokra előhevített sütőben - a bimbók nagyságától függően - negyed-fél óráig sütjük.

A csőben sült kelbimbót sokan ismerik. Egy szokatlanabb változatához a félig megpárolt, lecsöpögtetett kelbimbót szétterítjük a kivajazott formában, sóval, curryvel, magvas mustárral, kevés fehérborral és egy egész tojással elkevert joghurttal meglocsoljuk és betoljuk 20 percre a forró sütőbe. Ezután reszelt füstölt sajttal megszórjuk, fejenként egy egész tojást ráütünk és újabb 8 percig sütjük. Salátával tálalva könnyű vacsorának is megteszi.

Akár főételként is tálalhatjuk a britek kedvencét, a gesztenyés kelbimbót ropogósra sült baconnal a tetején. A kelbimbót és a héjastól félig megsült gesztenyét megtisztítjuk, egy fej apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pirítunk. Rádobjuk a kelbimbót és a gesztenyét, meglocsoljuk egy kevés fehérborral, sóval, borssal, kis fokhagymával és kakukkfűvel fűszerezzük, majd fedő alatt pároljuk, amíg a kelbimbó megpuhul, de nem megtöttyed. Tálaláskor ropogósra sült baconfalatkákkal gazdagon megszórjuk.